Tizianóval Budapesten

A Kieselbach, a Mű-Terem és a Nagyházi Galéria festmémyaukciói

P. SZABÓ ERNŐ

Kikiáltási árának majdnem háromszorosáért ment el a Nagyházi Galéria és Aukciósház áprilisi festményaukcióján Mednyánszky László Erdőbelső című vászna, de a műtárgypiac élénkülésére az ilyen kedvező jelenségek ellenére valószínűleg még várni kell – feltételeztem a májusi festményaukciók előtt. A feltételezés egyik fő oka az volt, hogy a téli aukciókon nagyságrendekkel kisebb leütési eredmények születtek, mint egy-másfél évvel korábban. Az eddigi legmagasabb leütési ár ugyanis 2003-ban, a Mű-Terem Galéria Téli Aukcióján született, amikor is Munkácsy Poros út című képét 220 millió forintnál ütötték le. 2003 tavaszán ugyancsak a Mű-Terem aukcióján ment el 160 millióért a másik Munkácsy-kép, A baba látogatói, fél évvel korábban pedig Gulácsy Régiinstrumentumokon játszó hölgy című festménye talált gazdára ugyanott 95 millióért.

A tavasszal föltett kérdésre, amely úgy szólt, hogy a Bécsben már megindult pezsgés átterjedhet-e Budapestre, csattanós választ adott a május végi Nagyházi aukció, amelyet az áprilisihoz hasonlóan a becsérték megadása helyett rögzített induló áras rendszerben tartottak meg. Megszületett a szenzáció, amelyet nem egyszerűen a 140 millió forintos leütési ár jelentett (a harmadik legmagasabb leütési ár a legújabb kori magyar festményaukciók történetében), hanem az, hogy ezt az árat egy feltehetően Tiziano által festett kép érte el.

Az aukció előtt néhány héttel a májusi festményárverés legígéretesebb művének egy korai, még Liebként szignált Munkácsy-kép, a Cigánylány ígérkezett. A mintegy ötszáz darabos festménykínálatban több Rembrandt-tanítvány Frans Franken, Hochstretten művei szerepeltek, Moritz Michael Deffinger két portréja képviselte például az osztrák biedermeiert, a 20. századi magyar festészetet a többi között Márffy Ödön, Barcsay Jenő kvalitásos művei. Mindez azonban másodlagos fontosságúvá vált, amikor Tátrai Vilmos, a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusa, a korszak elismert szakértője a galéria kiállításán felfigyelt a műre, amelyet korábban velencei mester alkotásaként tartottak számon, s a szakértői vizsgálatok elvégzése után, amelyekbe bekapcsolódtak a firenzei Uffizi és Pitti Képtár szakértői, valamint Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum volt főigazgatója majdnem teljesen bizonyossá vált, hogy a mű valóban Tizianótól származik.

A Mária gyermekével és egy Szent Pál képében megjelenő donátorral című alkotás egy magángyűjtemény részét képezte, s valószínűleg azonos a Magyar Királyi Postatakarékpénztár 1932 novemberi külön aukciójának 84. tételével, amelyben szintén Tiziano műveként tüntették föl. A festmény védett, így külföldre nem vihető, nyilvánvaló ez az oka annak, hogy a 65 millióról induló licit 140 milliónál megállt, egyébként nyilvánvalóan nagyságrendekkel magasabb árat ért volna el. Nem okozott csalódást Frans Francken flamand festő Háromkirályok imádása című munkája sem, amely 5,5-ről indulva 8,5 millióért ment el, míg az ifjúkori Munkácsy-kép kikiáltási árán, 12 millióért talált gazdára.

Munkácsy egy másik munkája, a kisméretű Colpachi táj szerepelt a Kieselbach Galéria tavaszi árverésén a Vígszínházban, 6,5 millióról indult, 9,5 millióig tartott a licit. Ezt az aukciót is a gyűjtők élénk érdeklődése jellemezte, az összleütés 527 170 000 forint volt, mely a téli aukcióét több mint 38 millió Ft-tal haladta meg.

A legmagasabb árat a 19. századi magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alkotójának képe érte el: Paál László Barbizoni táj című festményének leütési ára 42 millió forint volt. Az aukciósház profilját indulása óta a 19–20. századi magyar festészet kvalitásos darabjai határozzák meg, ahogyan az állami múzeumok munkáját kiegészítő, olykor helyettesítő művészettörténeti kutatásainak irányát, kiadványainak tartalmát is. Ezen az aukción nemcsak a korszak kezdő, de lezáró szakaszából is kínált olyan csúcsműveket, amelyek kiválóan szerepeltek. Az 1945 utáni festészet emblematikus alakja, Kondor BélaÉpítők című főműve 15 millió forintos kikiáltási ára több mint duplájára emelkedett, ezzel a háború utáni festészet új rekordját állította be 36 milliós leütési árával. Új tulajdonosának valójában 43 200 000 forintot ért a mű, hiszen az illetékekkel együtt ennyit fizetett érte. Ezzel a háború utáni festészetnek új rekordja született.

Tornai Gyula, a nemzetközileg elismert orientalista festő Az uralkodó ajándékai című 1894-ben festett művét 22 millió forintnál ütötték le, a Matisse-tanítvány Perlrott-Csaba Vilmos fauve-os Lány gitárral című képe 23 millió forintért ment el, jeleként annak, hogy Perlrott művészete végre kezd az azt megillető helyre kerülni, azoknak a hangsúlyoknak megfelelően, amelyek részben a Kieselbach-gyűjteményben, részben a Modern Magyar Festészet 1892–1964 című albumban körvonalazódnak. Ehhez az értékrendszerhez illeszkednek Farkas István (18 millió), Egry József (16 millió) és Vajda Lajos (14 millió) művészetét reprezentáló alkotások is. Az már a magyar műgyűjtés hagyományainak szakadozottságából, a kitekintés nehézségeiből következik, hogy Jules PascinSzent Antal megkísértése című kompozíciója alig ötszázezer forintos emelkedés után ment el tízmillióért.

Az viszont nehezen magyarázható ilyesféle okokkal, hogy a Mű-Terem Galéria szenzációját jelentő Rippl-Rónai-kép, a Menetelő francia katonák licitje negyvenmilliós indulás után miért állt meg 55 milliónál, hiszen mind a mű kvalitása, mind gyűjtéstörténeti érdekessége jóval erősebb licitet ígért. Az Ernst Lajos gyűjteményét rekonstruáló, művészeti tevékenységét bemutató 2002-es kiállításon az Ernst Múzeumban szerepeltetett kép a kiváló szakember gyűjteményének kiemelkedő darabjai közé tatozott. Méltán, hiszen mind témáját, mind stílusát tekintve szintetizálja mindazokat az értékeket, amelyekkel 1910-es európai útja gazdagította Rippl-Rónai művészetét. A szakértői elemzés szerint az egyik legizgalmasabb kép ez az 1910-es évekből, közeli rokonságot mutat a francia fauve törekvések tiszta színhasználatával, magán hordozza részben a futurizmus, de még inkábba német expresszionizmus tanulságait.

A korábbi Mű-Terem-aukcióról az utolsó pillanatban visszavont Szobotka-csendélet viszont valószínűleg a várakozásoknak tökéletesen megfelelve szerepelt. Az „első magyar kubista” 1913–14-ben festett kisméretű kompozíciójának licitje 12 millióról indult, s 28 milliónál fejeződött be. Paál László művészete itt is a középpontba került, a hollandiai Beilenben 1871-ben festett Szélfútta fák 24 millióért ment el. Patkó Károlytól két kimagasló értékű festmény is szerepelt a tételsorban, mind a Vénusz, mind a Felsőbányai részlet 13 millióért talált gazdára, akár csak Czigány Dezső 1911-12-ben festett Csendélet szoborral és gyümölcsökkel című műve. A várakozásnak megfelelően majdnem megháromszorozta árát az a Mednyánszky-mű, amely a tavaly októberi A magyar festészet rejtőzködő csodái című kiállításon szerepelt Beckói romok sorozatba illeszthető (1,8 millió), s a művész többi alkotása iránt is élénk érdeklődés mutatkozott. Az Őszi délután, amelyre a festő ráírta: „Singerné Oszkárné Ő nagyságának kiváló tisztelettel Mednyászky”, hét millió forintért ment el. Nem kétséges: a műkereskedelem számára szép ősz ígérkezik.