Egy Konok szerkesztő

Konok Tamás kiállítása a Vizivárosi galériában

SINKÓ ISTVÁN

A következetesség néha megbosszulja magát még a képzőművészetben is. Formalizmusba, önismétlésbe ( redundancia ), kiüresedésbe vezethet.

Konok Tamás 75 évesen élő cáfolata a fentieknek. Friss, életszerű és természetes az ő szakmai, formai, gondolkodásbeli következetessége. 1959-es franciaországi útja előtt alakította –formálta már későbbi világát, ám az „emigráció „ majd a magyarországi visszatérés után sem tért le a maga választotta szigorúan szerkesztett geometriai világtól. Ugyanakkor szigorúságát megőrizve is frissen , játékosan nyúl a sík és tér határán lebedő formákhoz, vonalakhoz. A Vörös tér (2003) például harsány monokrómiáját kis feszült vonalelemekkel oldja fel a nézőben. A Szürke graphidion I.(2002) vagy a Határolt tér (2005) billenős szín és formarendje a biztostól a bizonytalanig ér. Az a bizonyos kényes egyensúly , mely a geometrikus absztrakt festők esetében legtöbbször a nehézkesség irányába dől el Konoknál fennmarad .

Három olyan művét idéztem fel melyeket a közelmúltban festett. Ezeknek –is alapja az a kis képvázlat sorozat (Mikrolidium)-mely a Vizivárosi galéria egyszerű, szép terében a középen ,kis emelvényen fekszik. Képvázlatoknak neveztem, hiszen számos nagy formátumú mű első változataként tűnik fel a 21 kis festmény és színes síkplasztika jó néhány darabja-ám önálló sorozatként, kottaképként (partitúra?) is felfogható ez a mű együttes .

Konok egy ízben szívet melengetően beszélt zenei élményeiről, s a mostani kiállítás is meggyőzheti a zeneértőket; Bachtól a minimál, vagy szeriális zenéig ívelő zenetörténeti utat jár/hat be a tárlatlátogató Konok képei közt. A zenei szerkesztés, az atonalitás, szerialitás, minimalizmus vagy épp egy nagy fúga építése, ezek Konok képeinek „hozamai”.

A szépen rendezett kiállítás meglepetésdarabjai az életműkönyvben (Balassi Kiadó 2001) szereplő ,de kiállításon ritkán látható kollázsok, montázsok bemutatása.

Ha Vajda ,vagy Bálint tartalmi töltésű, grafikus montázsait keressük Konok hasonló technikával készült kisméretű munkáin csalódnunk kell. A fejek, terek, figurák és a melléjük, közéjük rendelt színek és vonalak a konoki út grádicsai, nem pedig kitérők. Még a leginkább groteszk Ingres kutyája montázson is a pontos fogalmazás, a kép méreteihez megtalált geometrikus elem (ovális) a domináns, nem pedig a három karú Ingres -képrészlet.

A kollázs-montázs műfaj sajátos „követelménye” a meghökkentés és újraértelmezés. Konok Tamás ezt a meghökkentő képi rend illetve az újraértelmezett-színekkel és formákkal gazdagított-újrafogalmazott képmező létrehozására használja. Kis sorozatok e munkák, ám egymással nincsenek tartalmi kapcsolatban. Annál szorosabb a formai azonosság.

Így válik tehát az életmű szoros és kihagyhatatlan részévé a nyelvében más képi forma.

Konok Tamás példaértékűen konzekvens életművének fontos állomása e kis kiállítás a Víziváros Galériában.

2004 máj.11- juni.3