Közép- és Kelet-Európára összpontosítva

A viennAfair vásárától az Art Frankfurtig

WAGNER ISTVÁN

„Focused on CEE” (Közép- és Kelet-Európára összpontosítva) szlogennel rendeztek kortárs képzőművészeti vásárt az osztrák fővárosban április 21. és 24. között. Az első alkalommal sorra került nemzetközi mustrán a 92 kiállítóból 47 volt belföldi (Bécsből, illetve vidékről), a külföldiek közül pedig 17 érkezett a jelszóban megcélzott európai régióból (litván, orosz, lengyel, cseh, szlovák, magyar, szerb, szlovén és román földről), a többi 28 viszont a világ egyéb tájairól való volt. Az új vásárváros standjain közel ezerötszáz művész munkái vonzották azt a 10.600 látogatót (tizenöt százalékuk a határokon túlról jött), aki a seregszemle viszonylag rövidre szabott nyitvatartási ideje alatt felkereste a Reed Exhibitions rendezvényét.

Mivel a néhai „keleti blokkból” való és részben már európai uniós taggá vált országokból az indulásnál meghívásos alapon (a beszerzett információk szerinti érdemeik, eddigi eredményeik nyomán) toborozták a kortárs galériákat, nem érdektelen először „osztrák szemmel” tekinteni erre a térségre. Karin Tonhauser business-projektvezető szerint: „A vásári koncepció központi eleme kezdettől fogva az volt, hogy Kelet- és Délkelet-Európára essen a speciális súlypont a bemutatásban. Különös örömünkre szolgál, hogy előlegezett bizalmunk beigazolódott: a CEE-kiállítók erőteljes színfoltot jelentettek és szemmel láthatóan hozzájárultak az egész rendezvény attraktivitásához. Ehhez sikerült megnyerni az Erste Bank szponzorálását is, amely az esélyegyenlőség jegyében tíz galériát finanszírozott a kontinensnek erről a tájáról, hogy bécsi jelenlétükkel nemzetközi figyelemhez juthassanak a magán- és közgyűjtemények részéről egyaránt és ezzel megkönnyítsük igényes terveik realizálását, akár hosszabb távon. Közéjük tartozott Budapestről Deák Erika galériája is. Többek között rajtuk is múlt, hogy a viennAfair első kiadása nemzetközi elismerésre tett szert – zárta mérlegelését az üzletvezetőnő.

Gabriela Gartenbein művészeti igazgató is rendkívül elégedett a vásár sikerével: Kelet-Európa galériás szcénáját azok képviselték itt most elsősorban, akik saját országaikban letették az alapkövét egy üzleti jellegű műkereskedelemnek és műkincspiaci rendszernek, mint többek között Jiri Svestka Prágából, Gregor Podnar Ljubljánából, Budapestről pedig a Vintage vagy az acb Galéria. Ezt tette teljesebbé a CEE-államokból olyan művészeti intézmények és múzeumok vendégszereplése is a vásáron, mint az ICA Szófiából, a ljubljánai Moderna Galerija, a varsói Zacheta vagy a Belgrad Museum. Ezek a velük együtt szintén megjelent osztrák partnereikkel – mint a Kunsthalle Wien, a Museum der Moderne Salzburg vagy a Kunstraum Innsbruck – sikeres fellépésre tekinthetnek vissza. Sőt, a vásár kísérőműsoraiban is kiemelt helyet kaptak Közép- és Délkelet-Európa képzőművészeti életének virulens problémái. A KulturKontakt Austria közreműködésével április 21-én például vitafórum zajlott Gyűjteményépítés kultúrpolitikai követelmények szerint címmel, neves külföldi és belföldi intézményvezetők részvételével, amelyen épp a CEE-országok identitáskeresése és megtalálása állt előtérben, nemzeti közgyűjteményeik alapításában és kiteljesítésében. Szóba került még a nemzeti örökség helyes ápolása, az állami és társadalmi támogatás javítása, a lobbizás és szponzor-szerzés megannyi műhelytitka, az egyéni jellegű gyűjteménytervezés a markáns profil kialakítására, avagy a gyűjtemények közötti együttműködés erősítése. Téma volt még a térség egyes országaiban az elkötelezett kortárs gyűjtemények feszült pénzügyi helyzete, akárcsak a nagyobb függetlenségre és autonómiára való törekvés a politikai döntésekkel szemben. Egybehangzó összegezés szerint: ez a nyilvános kerekasztal-beszélgetés megadhatja a kezdő lökést a további kölcsönös és szoros kapcsolatépítéshez. A kísérőprogramok záróakkordja április 23-án a kiemelt térség műkincspiacainak jelenlegi helyzete és jövőbeli lehetőségei voltak, amelynek végkövetkeztetése az lett, hogy a múzeumok, galériák, művelődési házak, avagy a művészettörténészek, kurátorok és műkritikusok rendkívül fontos marketingtényezők, a művész számára nélkülözhetetlenek. Mindemellett a műkincspiac nem oldhat meg minden problémát, sőt, nem csupán pénzt és árat jelent, hanem egyúttal fellépési színpad is a műkereskedelem szereplői számára, ahol információkat lehet szerezni és kapcsolatokat kiépíteni, de ez csak egy felkínált lehetőség, amelynek korlátai az egyes országok vásárlóerejétől függenek.

A vásár sikere arra ösztönöz, hogy a „Focus CEE” célkitűzéseit továbbra is megtartsuk, sőt, a kezdeti koncepcióhoz újabb fejlődési potenciált társítsunk a rendelkezésünkre álló lehetőségek közül. Az első bécsi nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár sikeres megrendezésével szerzett imázst arra akarjuk fordítani, hogy a viennAfair a kontinens közepének centrális vonzerejévé váljék mihamarabb…”– foglalta össze véleményét a művészeti igazgató.

A vásáron járva és továbbra is a szóban forgó térség prezentálására koncentrálva, örömmel állapíthattam meg, hogy ennek határai kiterjedtek egyes külföldi galériákra is. A bécsi Charim Galéria például Edgar Honetschläger és Valie Export installációi mellett a cseh Daniel Pitint is képviselte, ahogyan Hans Knoll osztrák fővárosbeli galériája Birkás Ákost állította sikeresen párhuzamba Tony Cragg-gel. Linde Lindner galériájának művészkörébe régóta beletartozik Maurer Dóra, akinek akrillal fára festett, mértanian absztrakt munkáiból egész falat töltött meg a vásáron, míg Christine König standján Johanna Kandl narratív festői realizmussal összegezte a CEE-államokban folytatott kutatásainak eredményeit. Gregor Podnar Ljubljánában Lakner Antal és Csörgő Attila műveit is forgalmazza, utóbbitól Bécsben is árusított. Deák Erika standján piros pötty került iski Kocsis Tibor kettős olajképére éppúgy, mint Ghyczy Dénes akrillal festett vásznára avagy Révész László László vegyes technikájú munkájára és Eike videójára, Moizer Zsuzsa tucatnyi portréból álló vízfestmény-ciklusa is teljesen elkelt. A falakon még Bak Imre, Köves Éva legújabb művei és KissPál Szabolcs videói között válogathattak az érdeklődők. Hans Knoll arról számolt be örömmel, hogy Nemes Csaba jellegzetes városrészleteit és természeti tájait több osztrák múzeum is szívesen bemutatná a közeljövőben, egyéni tárlaton. Az acb Galéria fiatal hollandokat és japánokat is bemutatott magyar kollégáik – Braun András, Csörgő Attila, Csáki László, Szarka Péter, Szűcs Attila – mellett. A Vintage széles palettáján különféle, modern fotográfiai eljárásokkal operáló kortársak szerepeltek, Pinczehelyi Sándor vagy Kelemen Károly közismert, régebbi munkáitól Gerhes Gábor, Eperjesi Ágnes vagy Gyenis Tibor újabb keletű alkotásain át Szabó Dezső és Szacsva Y Pál műveiig.

Alig zárult Bécsben a vadonatúj viennAfair, máris nyílt a Majna partján az Art Frankfurt jóval régebbi keletű, de szintén kortársakra profilálódott nemzetközi vására, amelyen az idén – április 29. és május 2. között – egyedüli meghívott magyar galériásként Deák Erika vendégszerepelt az ott első alkalommal fellépők kategóriájában. Külön részlege volt még egyébként az olyan fiatal vagy pályakezdő művészek csoportos bemutatkozásának is, akik szintén először kerültek a frankfurti mustrára, tovább egyszemélyes kiállításokat is fogadtak. A „fősodort” azonban olyan projektek jelentették, amelyek installációkon alapultak, lett légyen az szöveges, térformáló vagy különféle médiákat felhasználó eljárás. Deák Erika német földre is az ott régóta ismert rangidős mestert – Bak Imrét – vitte legfrissebb, kisebb-nagyobb akrilképeivel, továbbá iski Kocsis Tibort tavalyi, olajjal festett vásznaival és egy idei diptichonnal, Köves Évától vegyes technikájú munkák szerepeltek a budapesti kínálatban, míg Eikétől egy rá jellemző lightbox. Utoljára hagytam a galéria „ügyeletes üdvöskéjét”, Moizer Zsuzsát, aki garantált sikernek számít manapság Bologna januári Arte Fierájától Bécsen át Frankfurtig. Itt most ugyan nem akvarellarcképekkel jeleskedett, hanem tavalyi, arab számokkal jelzett és olajjal festett vásznakkal, de a végeredményen ez mit sem változtatott, mert végül valamennyi elkelt.