Képcsempészek – a 26. São Paulo-i Biennále

Beszélgetés Készman József kurátorral

BORDÁCS ANDREA

 

  • Mi volt az idei Sao Pauló-i Biennále koncepciója?

  • Előzetesen a São Pauló-i Biennále az egyetemes artworld egészét megmozgató kortárs művészeti eseménynek ígérkezett. A São Paulóban élő német kurátor, Alfonz Hug dolgozta ki a 26. Biennále témáját: Képcsempészek a 21. században. Hug koncepciója igyekezett figyelembe venni a művészet önmozgásán kívül eső szociális, földrajzi és kulturális tényezőket is, végeredményben azonban egy irodalmias, a teljes általánosság szintjén mozgó, kritikusan szemlélve modernista sztereotípiának is mondható állásfoglalás született. A „képcsempészet”, s annak fizikai-földrajzi, társadalmi-politikai és esztétikai dimenziói képezték a kiinduló pontot. Hug értelmezésében a művészek a valóságon túl elterülő birodalom határőrei, akik a senki földjének pusztaságában találják meg anyagukat, gyakran onnan hozva elő képeket, ahonnan a legkevésbé sem várhatnánk. A tranzitterek kolóniáit kívánta tematizálni a biennále az anyagi világ határain, ahol a művész a kultúrák közt működő képcsempészként működik.

„A Bienal de São Paulo területen kívüli terület, ahol a művészek utópista telepesekként létezhetnek. Menhely, ahová a termékek áradata nem ér el, ahol a politikai stratégiáknak semmi értelmük. A Biennále menedékhelynek tekinti magát, ahol a kritikus tömeg és a pozitív energia koncentrálható, és olyan eljárások létrehozására fogható, amelyek segítségével a társadalom átalakítható, illetve a közösségi lét jövőbeni formái megsejthetők. Minden új művészgenerációt arra kérnek, térképezzék fel e senki földjét, és rajzolják meg körvonalait.” Hug szerint a művészetek egyedülállóak, mert a jelek és archetípusok olyan univerzális tárházával rendelkeznek, melyek kölcsönhatásuk révén az emberiség kollektív emlékezetét hozzák működésbe. „Épp ezért, s mivel a művész képcsempész, a Biennále lehet az esztétika nagy piaca, ahol a felfedezésvággyal társult kíváncsiság megteszi útlevél helyett, ahol a nyitott elme belépőjegy oda, ahol felbecsülhetetlen értékek cserének gazdát, de ahol nem szednek vámot”.

– Milyen hangsúlyok, témák, illetve művek jellemezték ezt a rendezvényt?

– A biennále mint szabad territórium a következő témákat nevezte meg és kínálta: tájak, valódiak és elvontak; térképek, valóságosak és képzeletbeliek; határzónák, területen kívüli területek és mindenfajta elhagyatott tér; a világ és a lélek pusztulása; űrök a politikai, társadalmi és kulturális rendben; emberek közti meghatározatlan viszonyok, a visszavonulás helyei és az ellenállás szigetei, hatalommentes zónák; kultúrák találkozási pontjai; a csend terei és a szemlélődés területei; utópikus elemek. A téma így kellőképpen tág ahhoz, hogy szinte minden beleférjen.

– Miben más ez a rendezvény, mint a többi képzőművészeti seregszemle, pl. a Velencei Biennále?

São Paulóban a biennále társas esemény, egy amúgy is érdeklődő beállítottságú, mindenfajta közösségi, esztétikai produkcióra nyitott társadalommal a háttérben. Az eseményt óriási nyilvánosság kísérte. A városalapítás 450. évfordulójára időzített megnyitó napján húszezren nézték meg a biennálét. A város és São Paulo szövetségi állam vezetői felfogva a biennále kultúraközvetítő és reprezentációs jelentőségét jelentős támogatást nyújtva ingyenessé tették a látogatást. 62 ország 135 művészének 450 munkája szerepelt São Paulóban.

– Milyen összbenyomásod volt a rendezvénnyel kapcsolatban?

  • Összességében a Biennálén bemutatott anyag tekintetében vegyes benyomásaim vannak. A művek színvonala erősen hullámzó volt, különösen az ázsiai, brazil és általában a latin-amerikai munkák tűntek kevésbé inspiratívnak. Érdekes volt, hogy milyen sok munka születte valamiféle retro- vagy comeback-hatásból, ahol a művészek valamilyen korábbi – főként a 60- és 70-es évek idejéből ismert – korszak konfigurációjából, stílusából, kérdésfelvetéséből indult ki vagy utalt arra vissza. Egyértelmű, hogy a főkurátor által a világ minden tájáról meghívott művészek szekciója volt a „jolyjoker”. A bevett nevek logikája úgy tűnt tévedhetetlen, legalábbis a nemzeti reprezentációk válogatottjához viszonyítva. A hírek szerint a főkurátor, Alfonz Hug az év tizenkét hónapjából nyolc-tízben művek és művészek után kutatva járja a világot, informálódik. Nehéz elképzelni, hogy ekkora erőfeszítés ezt a végeredményt adja ki, hacsak nem teljesen szubjektív a döntéshozatal São Paulóban.

  • Láttál-e valami izgalmas művet és mit?

  • Két munka talált meg erősen: Az egyik Thomas Demand fotókból, videóból és építőanyagokból létrehozott installációs együttese. A mű gyanútlanul éri az óvatlan látogatót. Az Oscar Niemeyer által tervezett szinteltolásos modernista épület belsejében mozgólépcsőkből és normál lépcsőkből álló közlekedő-teret alakítottak ki. Ezt a „lépcsőházat” a második szinten körítő fal vette körül, mint kiderült, maga a belül igénytelen egyszerűségű, kívül lambériára emlékeztető burkolattal ellátott fal is műalkotás: Demand, az illúziókat építő mester életnagyságú makettet tervezett az épületbe, amelynek falain helyezte el szintén makett-beállítások alapján készült nagyméretű fotóit. A fotók témája főként az utóbbi évek globális problémája, a terror és annak médiában való megjelenése ihlette. A képeken repülőgép-szimulátort, reptéri átvilágító-berendezést láthatunk, vagy megtekinthetjük Szaddam Husszein földalatti rejtekében berendezett konyhájának tűzhelyét, a helyszíneket kizárólag újságokban közölt fényképek alapján rekonstruált Demand.

A Biennále számomra legszellemesebb munkája a mexikói Miguel CalderónMéxico vs. Brasil című munkája volt. Latin-Amerika lévén természetesnek tűnt, hogy a Biennále büféjében kitett tévéken meccset közvetítettek. Mexikó Brazíliával játszott. Több alkalommal is visszatérve a büfébe tűnt fel, hogy Mexikó 4:0, 6:0, stb. arányban vezet a legutóbbi világbajnok, házigazda brazilok ellen! Aztán leesett a tantusz: a művész különféle közvetítésekből összevágott egy kétszer 45-perces „mérkőzést”, külön műsorvezetővel, megtévesztően hű (hiszen igazi!) jelenetekkel, valós idejű futballmeccs illúzióját adó munkát. A végén Mexikó 16:0 arányban bizonyult jobbnak! A katalógusban az egyes jeleneteket (őrjöngő szurkolók, ünneplő focisták) az emberi szenvedélyek és típusok görbe tükreként értelmezték, az érzelmektől eltorzult arcú figurákat Bosch triptichonjának emberábrázolásaival vetették össze.

– A magyar résztvevőt, Szarka Pétert ki választotta ki?

A Biennále témájának meghirdetését a szükséges információkkal együtt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma tette közzé. Ennek nyomán nyújtotta be pályázatát a Műcsarnok. Szarka Péternek éppen készülőfélben volt egy sorozata, amely tipikus, eseményekhez kötődő, de nem konkrét jelenetek során át a megemlékezések, koszorúzások helyszínétől elvonatkoztatva az ilyenkor szokásos koncentráció tárgyai, személyei helyett a „mellékszereplők” (szőnyeggördítő, őrök, stb.) szobrait jelenítette meg (Hideg Nap – Szolgák szobrai 1–7.). Ennek anyagát juttattuk el a szervezőkhöz, akik pozitívan viszonyultak a bemutatandó munkákhoz. (Szarka Péter Sao Pauló-i Biennálén való műveiről lásd. Kollár József: Túl a ROMantikán. Szarka Péter újabb művei. ÚM, 2004/9.)

  • Alakult-e ki valamilyen kapcsolat, együttműködés a szervezőkkel?

  • A nemzetközi kortárs művészeti élet meghatározó fórumán, a Sao Pauló-i Biennálén való magyar jelenlét előkészítése pontos tervezést feltételez, és hosszas adminisztrációt jelent. Gondos előkészítést igényel a művek/művész kiválasztása, az esetleges új művek létrehozása, és mindenképpen szükséges külön erre az alkalomra készített kiadvány, katalógus megjelentetése. Kapcsolatfelvételre és új szakmai nexusok kialakítására alapvetően a Biennále helyszínén, a megnyitó előtti napokban nyílik lehetőség, ekkor lehetséges szorosabb együttműködés kiépítése a biennále ügyvezető stábjával, illetve a főkurátorral. A művészeti-művészettörténészi kapcsolatok hálójának kialakítását alapvető jelentőségű, ezért hatékonyabb információs és szervezőmunkát kell kifejteni. Természetesen jelenlétünk minősége, a tervezhetőség feltétele alapvetően a mozgósítható anyagi erőforrások előteremtésén múlik, így célszerű a következő, 27. São Pauló-i Biennáléra már most megkezdeni a felkészülést!

 

 

copyright © 2004 Új Művészet info@uj-muveszet.hu

web design: Atóca