Térfényképek

A sztereófényképek megrendelő lapjai

FARKAS ZSUZSA

A térélményt nyújtó kép: a sztereó jelentőségét Kolta Magdolna: Képmutogatók/A fotográfiai látás kultúrtörténete című 2003-ban megjelent könyvének egyik fejezete újra az érdeklődés előterébe helyezte. Felhívta figyelmünket a mára kuriózummá, érhetetlen mechanikai eszközzé és látvánnyá változott képnézési szokásra, képfajtára. (Szeretném a szerző kiváló könyvére úgy felhívni a figyelmet, hogy néhány újabb adalékkal egészítem ki a magyar helyzetet.)

A sztereókép, melynek első átütő sikere az 1851-es londoni világkiállításon volt, olyan térfénykép, amely egy kettős fénykép egyidejű szemlélésével keletkezik. Ehhez szükséges egy speciális néző, amely egy apró kis faszerkezet, amelybe betekintve láthatjuk a különleges élményt nyújtó képet. Ahhoz, hogy ez megvásárolható árucikk legyen a fényképészeknek a két szem szerint elkülönítve kellett fölvenni képpárokat speciális kamerákkal. A sztereoszkópos látást a két szemünkben megjelenő két különböző kép okozza. A két kép abban különbözik egymástól, hogy egyes pontjai a két szem látóideghártyájának különböző helyére esnek. Már dagerrotípiák is készültek sztereónézők számára, majd a papírképek forradalmasították ezeket a látványokat is. A sztereó-fényképezőgéppel az 1850-es évek közepétől utcai jeleneteket, eseményeket is lehetett készíteni, amelyek már fényképészeti sajátosságként is értelmezhetőek. E műfaj sikerét, a térélmény adta illúzión túl a játékos „betekintés” rítusa is segítette. A 19. század kukucskáló kíváncsiságát kielégítve hamar közkedvelt szórakozássá vált, amely előbb nyilvános helyeken mutatványosoknál, majd később otthon is maradandó élményt nyújtott. Hatalmas mennyiségben készültek felvételek, hirtelen több ezer sorozat vált elérhetővé. Ezek egy része tájakat, országokat, műemlékegyütteseket örökítettek meg, más része egyszerű zsánerjelenet, amelyek közt a pornográfia is hamar megjelent. A londoni sztereoszkóp társaság dinamikus fejlődését tükrözi, hogy 1854-ben 10.000 képet gyártottak, melyet négy év alatt 100.000 nagyságúra fejlesztettek. Portré szinte alig készült ebben a modorban, a fényképészek tájképek és életjelenetek milliónyi mozzanatát örökítették meg.

Minket leginkább a magyar helyzet érdekel, mindazok a hírlapi tudósítások, amelyek feltárják a képek első megjelenését, bemutatását, terjedését, hatását. 1854-ben magyar utazók számoltak be párizsi élményeikről, ott találkoztak először nagyobb mennyiségű sztereófelvétellel. 1855-ben Gyurkovics Lajos úr mutatta be sztereoszkóp kiállítását francia főváros nevezetességeiről a Fehérhajó szálloda első emeletén. A következő Gross Károly bécsi optikus volt, aki már nagy tételben árusította sztereoszkóp portékáit. A következő évben Heller Lajos és Streliszky Lipót pesti fényképészek saját műtermükben díjtalan kis sztereoszkóp látványossággal szórakoztatták a várakozó közönséget. Oszwald Antal műárus a Nádor utcában árusította a képeket és a nézőládát. A pesti és budai utcákon minden évben egyre több látványosság volt, amelyekről általában csak szűkszavú hirdetések tudósítanak.

1857-ben Csomortányi és Horváth a Váci utcában a Nádor Fogadó első emeletén 20 krajcárért mutatott be 18 képet, melyeket maguk kommentáltak. Szükségszerű volt, hogy a korábbi képmutogató módszer szerint a képek által ábrázolt jeleneteket, helyeket, tájakat, eseményeket részletesen elmagyarázzák, a könnyebb érthetőség kedvéért. Ugyanekkor egy párizsi mutatványos 64 képet állított ki a Lánchíddal szemben felállított bódéjában.

1858-ban a Tigris Szálloda nagytermében volt reprezentatív bemutató. A párizsi mutatványosok Ferrier és Bertran tájképek mellett már ún. „krinolin”-képeket vagyis új női ruhadivatot is bemutatott. „Oly természethíven állnak szemeink előtt, hogy a nézők minden pillanatban fölkiáltanak, oh mi szép, oh mi gyönyörű!”

Ekkor jelenik meg a néző által irányított sorozatok megtekintésének szokása is. Friderik úr a Magyar Királyhoz szállodában a panorámás látványosság mellett „Külön megtekintésre készen álló itt egy kis szekrényke géptani stereoscop-készlettel, melyben egy csavarszeg forgatására egymásután 24 kép tűnik elő, természetes nagyságban, híven ábrázolván a fényrajzolt tárgyakat.”

1858 végén már Hatsek látszerésznél és Oszwald Antal műárusnál Párizsból hozatott nagy választékot ajánlottak karácsonyi és újévi ajándékul. Ez időtől folyamatosan a karácsonyi ajándék hirdetései között szerepel számos sztereósorozat. 1859-ben Hatsek látszerész testvéreknél karácsonykor már 1000 darabból lehet választani, a tájképek mellett családi csoportozatok is megjelentek.

„Boltosaink stereoscopbavaló képei közt már igen sűrűn rakják ki az olyanokat is, melyekről köhögve is bajos volna beszélni. Tudják mit, tisztelt boltos urak, az ilyen képeket mutassák meg előbb nejeiknek, s a melyikért az asszony fölpofozza a gazdát, az olyant ne tegye ki.”

Rövid időn belül tehát Pesten is megjelent az erotikus és természetesen e mögött a komolyabb pornográf anyag is, amelyről nem illett tudni és tudósítani sem.

Az 1860-as évektől Pesten is fénykorát élte ez a szórakozás, amelyet tükröz a képek csökkenő ára is. Hatsek Ignácnál egy tucat sztereoszkóp kép készlettel együtt 2 forint, ebből 12 kép 1 forint 80 krajcár volt. Ez az jelentette, hogy a polgári otthonok asztalain a sztereóláda az ismeretszerzés, a szórakozás és a titkos vágyakozás közvetítője lett.

A nyilvános kiállítások a bódéktól az elegáns hotelszobákig mind zsúfolásig megteltek. A szórakoztató helyek, mint a Beleznay kert, a volt egyetemi füvészkert, a Duna-part tele volt látványosságokkal. Ezek közül az egyik legérdekesebb 1863-ban a volt füvészkertben mutatkozott be az egyik bódéban, a „Salon Parisien” elnevezésű látványosságban tájképek és komikai jelenetek 2000 üvegtáblára felvett ábrázolatban került kiállításra. 40 óriási készülék mindegyik 25 darab képet tartalmazott, melyeket széken ülve, egy csavar segítségével a nézők maguk előtt vonultattak el.

Az 1870-es évektől hétköznapivá vált a sztereókép és -néző jelenléte, hatalmas mennyiségben készültek, és teljesen beépültek az emberek mindennapjaiba, de a hírlapok többé nem írtak róluk. Ez az érdektelenség nem a megszűnésüket, hanem túlzott mennyiségüket jelenti.

Az eszköz maga beépült a tudományos szemléltetésbe is, 1872-ben az egyik pesti előadáson a svájci havasokat ismertették, melyeket üvegre fényképezett sztereoszkópokon keresztül is bemutatták. Minden hallgató kapott egy nézőt, amelyen keresztül követhette az előadást. A sztereo itt a személyes élményt szolgálta, amely igen jelentősen különbözött a vetítéseken érezhető közösségi hatástól.

Ez a sok tekintetben „vonzó” készülék a magas művészetet is megihlette, 1872-ben Canon, Hans (1829–1885) bécsi festő Pesten is bemutatta Leány sztereoszkóppal (1871) című képét a Képzőművészeti Társulat kiállításán. A Rembrandt stílusában megjelenő térdképen a kosztümös, fiatal leány előrenyújtva kezében tartja a bűvös dobozt. A leány kíváncsisága a dobozban hordozott, századokon átívelő tudásvágyat szimbolizálja. A leány alakja a régi korokat felidéző, állandóságot, stabilitást sugalló akadémizmus, aki az egyik legmodernebb eszközt felmutatja, dicsőíti. Ez a kettősség a historizáló 19. század ismeret és látvány tiszteletét hirdeti.

Az évtized végére differenciálódott a készülékek és fényképek ára, 1877-ben Calderoni optikus boltjában a sztereoszkóp készülék 12 képpel 2 forinttól 10 forintig terjedt, ez főleg a nézőke kidolgozottságától függött. A forgatható sztereókészülékek ára 25, 50 és 100 képre 25 forinttól 100 forintig terjedt.

Reklám célokat is szolgáltak ezek a képek a fővárosi kirakatokban, bár nehézséget okozott a betekintő ablakok kialakítása. 1878-ban Klösz György a Hatvani utcára eső kirakatában helyezte el az egri és miskolci árvíz-szerencsétlenségekről készített 24 sztereófelvételét. Az optikai üvegek a felnőttek magasságára voltak beállítva, így a gyerekek nem tudtak belenézni. (Csak emiatt a kellemetlenség miatt tudósítottak erről a hírlapok.)

A szakirodalom szerint ezek a fényképfelvételek 1880-tól kimentek a divatból, majd a század végén az 1890-es évektől újabb sorozatok, a pillanatnyi fényképezés segítségével újra felvirágoztatták ezt a műfajt. A sorozatgyártás szempontjából nyílván ez így volt, de a magyar fényképanyagban szinte folyamatos volt a jelenlétük, főleg az erotikus fényképek esetében. A külföldről megrendelhető akt sztereó fényképek apró kis kínáló lapokon érkeztek, ezek alapján lehetett választani a megrendelőnek, aki a nézőkét saját anyagi helyzete szerint legálisan optikai boltokban megvásárolhatta. Az illegális aktképeket pedig a számaik alapján megjelölve megrendelhette, és pénz lefizetése mellett postán küldték meg számára az 1880-as évektől folyamatosan a századfordulóig. Ezekből az eddig nem publikált fényképhirdetési lapokból mutatunk be néhányat, megköszönve Géczi János szívességét. A hirdetési lapocska felirata (stereoskop) mindig jelzi, hogy kettős képek megrendeléséről van szó, de mint egyes felvételek jelennek meg a választási lehetőségek között.

A fenti adatok a magyar hírlapok alapján világítanak rá erre az elfeledett eszközre, tudjuk, hogy sok érdekes információt nyerünk majd a múzeumokban megmaradt fényképsorozatok publikálásával is.

A 19. századi képzőművészetet tanulmányozó művészettörténészek az ikonográfiai elemzésekben a művek múltbeli előképeinek és a kortárs benyomásoknak az együttes hatását vizsgálják. A sztereóképekben a korabeli „modern” hatások egyik legfontosabb részét fedezték fel, hiszen a populáris, a „természetesnek ható”, a meghökkentő mintákat közvetítették.