Végtelen festészet

Haász Katalin kiállítása a Start Galériában

Muladi Brigitta

Mintha visszatértünk volna az időben az Ut pictura poesis elvhez, amikor a festészetnek be kellett bizonyítania a maga művészi önállóságát, értékét, és ehhez – a már kétségtelenül a művészet státuszt birtokló – irodalmat állítaná maga mellé. Haász Katalin Start Galériabeli kiállításának ugyanis az a véletlen adott, szerencsés aktualitást, hogy egyik – Möbius szalagot ábrázoló – már névjeggyé vált munkája szerepel Závada Pál új regényének a Fényképész utókorának címlapján. A választás oka „mindössze” annyi, hogy Závada egyik kulcsjelenete – a megtervezett, de természetesen nem a kiszámított eredménnyel járó fővárosi találkozás – egy kortárs galéria megnyitóján játszódik, ahol egy Möbius szalagot mintázó műalkotás látható. A könyv tervezője előzőleg éppen Haász Katalin katalógusát tervezte, s a kép feldolgozva éppen a számítógépében volt. A kiállítás megnyitó személye ezért kézenfekvő, hogy Závada Pál lett. Az író a fenti történetet mesélte el, s az élőbeszéd közvetlenségén kívül, a megnyitókon szokatlan összefüggéssel is hatott.

Nemcsak a festőművészetnek, de Haász Katalinnak sincs szüksége már más művészeti ágak támogatására, véletlen egybeesésekre, mégis jó azt látni, hogy a digitális tervezésű, vagy alkalmazott grafikai munkák mellett kortárs festészeti mű kerül be az irodalomkedvelők tudatába – a Jadviga párnája után – valószínűsíthetően (majdani) bestseller regény címlapjával.

Radnóti Sándor írja: „Amennyire a művészi szféra autonómmá vált, annyira veszítették el a művészetek a mindennapi életbe való sokféle begyökerezettségüket. ” Ez az eset példa arra, hogy a kortárs festészet mi módon nyerhetne, autonomitásának megőrzése mellett mégis hétköznapi életbe ágyazottságot. Erre manapság egyre több példát szolgáltat a kiállítási gyakorlat, 2004 november-decemberében a Reflexiók című kiállítás, a Várfok Galériában, már klasszikussá vált, elismert, közismert magyar festők, már közönségsikert elért művei mellé – s mint bebizonyosodott, egyenrangú partnerként – kiállított kortárs alkotásokkal ért el hasonló eredményt, a kortárs festészet létezésének köztudatba emelését.

Haász Katalin konceptuális festészetének van egy olyan aspektusa, a művek szakralitása, amely nonfiguratív jellegük ellenére azonnal befogadhatóvá teszi őket. A befogadhatóság azonban nem ellentétes ebben az esetben a talányos, metafizikai tartalommal, sőt mindkét aspektus közös eredője a szépség, amely bármilyen közhelyesen is hangzik, valóban az egyik hatékony eszköz a mögöttes tartalmak, a spiritualitás, a metafizika kifejezésére.

A végtelen jeleket formázó Möbius szalagok, Mona Lisa napernyője – ahogy Bognár Tünde Haász Katalin 2004-es katalógus szövegének írója elnevezte – és a sakktáblák után, most a Start Galériában gömböket láthattunk, amelyek tiszta geometriai alakzatokból, ellipszisekből állnak. A geometriai érdeklődés Haász Katalinnál precíz szerkesztési elvekkel párosul és a vászonra való felvitelt a festői hatások gondos kidolgozása követi. A gömb megkonstruálásának példáját Stephen Howkins új könyve – Az idő rövid története, a világegyetem dióhéjban – szolgáltatta. A Start Galériabeli műveken így kétféle rendszerben látjuk megvalósulni a gömbformát. Mindkettő a mértani idom forgástest mivoltát használja fel, az egyik koncentrikus ellipszis-vonalak formájában rajzolja ki a gömböt, a másik elliptikus felületek formájában. Mindkét módszer megengedi, hogy a gömb belsejébe lássunk és fény derüljön szabályos geometriai szerkezetére. Nem égitestként jelennek meg tehát a gömbök, mégis a szemlélés folyamán szinte elmozdulnak, kozmikussá válnak. De nem csak ezáltal valósul meg bennük a metafizika, ez inkább a festmények kiegyensúlyozottságában keresendő. A zavartalan harmónia, ideális szépség voltaképpen idegen a valóságtól és a transzcendencia éppen e kirívó ellentét felismerésekor keletkezik. A létezés és a metafizika között ugyanis az anyagi világban nincs más megfelelés, csak amit művészet vagy a szemlélődés, elmélkedés, a filozófia létre hoz. A metafizika azonban sem időhöz, sem térhez nem kötött fogalom, s ez az időbeli meghatározhatatlanság a festményeken a lebegő testek fény-árnyék hatásaiban, a képbe betörő fény irányaiban, mennyiségében, sötét-világos mezők arányrendszerében jut kifejezésre. A festészet történetében talán a 17. századi holland életképfestészetben találunk ehhez a módszerhez megfelelést, Pieter de Hooch, Samuel von Hoogstraten (Vermeer kortársai) munkáiban. Ez a korszak azonban nem tette lehetővé a festőknek a teljes elvonatkoztatást, így életképekben, csendéletekben valósították meg ideáikat. Művészetük éppen olyan zárt rendszer volt, mint Haász Katalin konstruált rendszere, amely látszólag ellentétben áll a holland példaképekéivel – hiszen ők csak valóságelemeket használtak.

A megújulás már éppen időszerű volt Haász Katalinnál, mert a Műcsarnok Egyhetes című új kortárs műveket bemutató kiállításon (2004. február 16-25.) már kifáradni látszott a Möbius szalag sorozat. Ennek oka talán az lehetett, hogy a szellemi (formakeresés, kifejezés) és fizikai (festőiség megvalósítása) munka részét is megoldotta már a festő és a különböző színű hátterek alkalmazása sem segített megtartani az addig elért esztétikai hatást. Az érzékeny szépség szinten tartása apró nüanszokon múlhat, pláne akkor, ha hasonló művekről van szó.

A formakeresés, gömbökre való rátalálás, az új feladat megoldása, és a méretbeli váltás is jót tett a műveknek, a gömbök belső kohéziója kisebb méretben jobban működik. Ezzel az új sorozattal Haász Katalin tehát folytatta a geometriai sorozatot, bizonyította, hogy festészete szilárd alapokon nyugszik, és olyan önálló stílust hozott létre, amely a geometria tisztaságát ötvözi a kimunkált festőiséggel. S mostanság, amikor a realizmus elképesztően gazdag sokféleségben nyilvánul meg a vásznakon és printeken, az idealizált, tiszta esztétikum látványa felüdülésként hat.

Závada Pál: A fényképész utókora, Magvető, 2004.

Radnóti Sándor: Hamisítás, Magvető, 1995, 207. old.

Závada Pál: A fényképész utókora, Magvető, 2004.

Radnóti Sándor: Hamisítás, 207. old.