Újabb csodák rejtőzködnek

A Kieselbach, a Mű-Terem és a Nagyházi Galéria téli aukciója

P. SZABÓ ERNŐ

A magyar festészet rejtőzködő csodái – Válogatás magyar magángyűjteményekből című kiállítás alig zárt be a Mű-Terem Galériában, amikor megnyílt a téli aukciók anyagát bemutató első tárlat a Nagyházi Galériában, amelyet napokon belül követett a Kieselbach Galéria bemutatója a Falk Miksa utca – Szent István körút sarkán, ahol néhány műbarát talán még mindig a Modern magyar festészet második kötetének nagyszerűségét és a szó szoros értelmében vett súlyát méltatta. A kört a Mű-Terem galéria aukciós kiállításának vernisszázsa zárta be, amelynek résztvevői a képek tanulmányozása mellett hasznos kalauzként a galéria egyik tulajdonosa, Virág Judit művészettörténész, árverésvezető Senki többet? Harmadszor! című kötetét is kézbe vehették.
A legújabb újkori magyar műtárgyaukciók rövid, alig több mint másfél évtizedes, fordulatokban, nagy leütésekben, csúcsárakban – és persze nagy kudarcokban – mégis igen gazdag foglalata ez a könyv, de a november végi-decemberi események óta maga is a történelem része. Megírásának idején aligha volt sejthető, hogy ilyen gyorsan kihull a sorból a Blitz Galéria és vele együtt a kortárs művészet ígéretes fórumaként indult MEO, s tovább szűkül azoknak az aukciósházaknak a sora, amelyek minden kétséget kizáróan hiteles gondozói, közvetítői a művészettörténet egy-egy szegmensét képviselő műveknek: a régi mestereknek, a klasszikus modern vagy éppen a kortárs művészek alkotásainak.
Az sem lehetett világos egy-másfél évvel ezelőtt, hogy egy időre búcsút kell mondanunk az árak ugrásszerű növekedésének, főként pedig új és új, egymást gyorsan váltó csúcsáraknak. A legmagasabb áron, 220 millió forintért egy évvel ezelőtt, a Mű-Terem Galéria 2003-as téli árverésén ment el Munkácsy Mihály Poros út című festménye, 2003. tavaszán a másik Munkácsy-képet, A baba látogatóit szintén a Mű-Teremnél ütötték le 160 millióért, míg a 2002-es téli Mű-Terem aukción ment el Gulácsy Lajos Régi instrumentumokon játszó hölgy című festménye 95 millióért. A csúcsárak elmaradásának persze ezúttal előre nem látott okai is voltak, hiszen a Mű-terem Galéria árverésén közvetlenül a kezdés előtt vontak vissza másfél tucat, az összeállítás legjavát képező, csúcsárakat ígérő alkotást.
Az is igaz viszont, hogy míg a rekord leütési árak nagyságrendekkel elmaradnak a korábbiaktól, a Kieselbach Galéria az összbevételt illetően is igen pozitívan értékelte saját téli aukcióját, hiszen a 498 millió forintos összleütési ár 41 millió forinttal haladta meg saját, ugyancsak sikeresnek értékelt őszi aukciója forgalmát. S az is igaz, hogy a  Kieselbach Galéria mintha csak megérezte volna, hogy milyen űr keletkezett a kortárs művészet kereskedelmében a Blitz kiválásával, mostani téli aukcióján mélyebben merített a kortárs anyagból, mint a megelőző árveréseken.
A téli aukciókhoz kapcsolódva folytatódott az a kedvező folyamat is, hogy a vezető aukciósházak, illetve a hozzájuk kötődő gyűjtők igyekeznek fölszámolni azokat a fehér foltokat, amelyeket a közgyűjtemények elégtelen állami támogatása okoz. Olykor igazi szenzáció e törekvések eredménye, a fontos azonban nem ez, hanem az, hogy ténylegesen kitöltődik az űr a gyűjteményekben. E szempontból különösen figyelemre méltó, hogy a Nagyházi Galéria 112. árverésének második napján kalapács alá került, s 5,4 millióért leütött Rodin-mű, az 1875-ben készült Suzon című portré a vásárló műgyűjtő felajánlásaként alig néhány nappal később a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került letétként három évre. Ezzel a múzeum Rodin-kollekciója olyan korai alkotással gyarapodott, amelyhez hasonló eddig nem volt a közgyűjteményben. A Szépművészeti Múzeum 20. századi Alapítványának működését segíti viszont a Kieselbach Galéria Téli aukcióján indított Ámos-akvarell, az 1936-os Zsinagóga teljes árbevétele. A 350 ezerről indult mű 650 ezerért ment el, amelyből nyilván különböző költségeket még le kell vonni, a támogatás azonban gesztusként mindenképpen nagyra értékelendő.              
A Nagyházi Galéria kétnapos aukcióján nemcsak a Rodin-büszt jelentette a legmagasabb színvonalat a szobrászat kínálatában. 12–16. századi kő- és faplasztikák kivételes gazdagságú összeállításával jelentkezett az aukciósház – az már a magyar gyűjtéstörténet elemzőinek tollára való feladat, hogy kiderítsék, miért van az, hogy még mindig kevesen becsülik, s még kevesebb szeretnék megvásárolni értékükön e műveket. Még az összeállítás legsikeresebben szereplő darabja, az 1500 körüli flamand szobrász Szent Anna harmadmagával című festett faszobra is csak a becsült érték (3,4–5 millió) legalsó sávjában, 3,6 millióért talált gazdára. Hasonló jelenséget figyelhettünk meg a  holland Joost Cornelis Droochsloot 1640  körüli Betegek a Bethesda tónál és Ligeti Antal Mediterrán táj című vásznánál, míg Sebastian Vrancx 1620-as Fosztogató katonái a becsült értéktartomány közepét érte el. Igaz, voltak kivételek: Aba-Novák  Vilmos egyik képe a becsérték háromszorosáért ment el, bár jóval alacsonyabb árkategóriában.
Rejtett kincseket, például Paál László mindeddig párizsi magángyűjteményben őrzött, Magyarországon először látható Vihar után című festményét prezentálta a Kieselbach Galéria (13 millió), de majdnem egy évszázadig lappangott Iványi-Grünwald Béla egyik korai, muzeális értékű műve is (8 millió), Kassák Lajos 1922-es Képarchitektúrája (14 millió) pedig hosszú ideig egy cseh magángyűjtemény darabja volt. Kádár Béla egyik, az 1920-as években Herwart Walden híres Sturm Galériájában bemutatott munkája nemcsak művészettörténeti jelentősége miatt jelentette az aukció egyik fő értékét, hanem azért is, mert szerepel Rónai Dénes korabeli fotográfiáin, amelyek nemrégiben bukkantak elő, provenienciája tehát nem hagy kétséget maga iránt (10 millió).
Az aukció legmagasabb áron leütött műve Nemes Lampérth József Híd a Szajnán című festménye és Munkácsy Mihály Testvérek című vászna volt (22 millió), de Czigány Dezső (20), Vaszary János (19), Berény Róbert (18) Schönberger Armand és Aba-Novák Vilmos (17–17 millió) művei iránt is élénk érdeklődés mutatkozott meg. A kortárs művészetet Ország Lili nagyméretű triptichonján, a Sikátorok déli napsütésben című, 3 millióért leütött művén kívül elsősorban El Kazovszkij szinte kamaratárlatnyi, a művész több periódusát átfogó összeállítása képviselte, a legnagyobb sikert az 1984-es Négyesfogat aratta 2,2 milliós leütési árával.
„Nagy Balogh Jánostól képet nem lehet látni, vásárolni meg éppen lehetetlen” – fenti szavakat a festő egyik korai méltatója, Bálint Jenő jegyezte fel alig három évvel a művész halála után, 1922-ben. A helyzet azóta sem változott, így különösen örvendetes az egybeesés, hogy mind a Kieselbach, mind a Mű-Terem Galéria árverésén szerepelt egy-egy jellegzetes, igen kvalitásos képe, s hogy a leütési árak érzékelték, a minőség iránt érzékeny gyűjtők ma is nagyra becsülik e szűkszavú, férfias, belső értékekben gazdag művészetet. Az 1910 körüli Szobabelső kályhával 9,5 millióért ment el Kieselbachnál, a Kubikus 12 millióért talált gazdára a Mű-Teremnél.
Ha már Szinyei Merse Pál, Patkó Károly, Aba-Novák Vilmos, Vajda Lajos és mások művei nem lehettek főszereplők ezen az utóbbi aukción, Rippl-Rónai József kukoricás korszakának újabb kiváló darabja aukcionálásánál ütötte le az árverés legmagasabb árát, 44 millió forintot a kalapács, némi izgalom után, hiszen a licit 26 millióról indult. Igazi izgalmakat hozott viszont Galimberti Sándor 1911 körüli kompozíciója, az Almák, amely ötmilliós indulás után 37 millióért ment el. Ezen az aukción is szerepelt egy Munkácsy-kép, a Tanterem, amely minden bizonnyal egy meg nem valósult nagyobb méretű képhez készült, eddig lappangó vázlat, amely világos színskálájával és üde színkezelésével tűnik ki a Munkácsy-életműből. Közvetlenül a festőtől került Nemes Marcell gyűjteményébe, s szerepelt is azután a jeles gyűjtő tulajdonában lévő Munkácsy-művek első, 1914-as nagy hazai kiállításán.
A kép iránti érdeklődés ma sem lankad, amit jelez, hogy megkétszerezte indulási árát (15-30 millió forint). Nem váltotta be viszont a hozzá fűzött reményeket Poll Hugú nagyméretű kompozíciója, a Mise után. Noha A magyarfestészet rejtőzködő csodái című kiállításon is szerepelt alkotásról az aukciósház úgy vélte az aukció előtt, hogy „az 1896-os Ezredéves Országos kiállításon is bemutatott, s már a korabeli kritika által is méltányolt, kiváló alkotás komoly eséllyel pályázik arra, hogy az árverés 19. századi szekciójának egyik nagy szenzációja legyen, a mű kikiáltási árán, 10 millió forintért kelt el. Ott azonban, ahol olyan festmények mentek el sorra 20 millió forintot közelítő áron, mint Vaszary János, Ziffer Sándor, Csók István, Czigány Dezső, ez talán nem is olyan hatalmas csalódás.