Beszélgetés Néray Katalinnal

-Lapunkban néhány hónapja foglalkozunk az új modern művészeti múzeum alapításának ügyével. Eredetileg a Nemzeti Színház melletti telekre,a Duna-partra csupán egy múzeumot terveztek. Később ez a koncepció kibővült, három intézményt kívántak ide telepíteni, majd némi idő elteltével a Hagyományok Házának vezetése látványosan kihátrált az új épületből. Nem alapítottak tehát új múzeumot, hanem egy már meglévő apparátus hoztak át az új helyszínre. Ez a kollektíva az új helyen folytatja a Budai Várban végzett munkáját?

-Részben folytatja, másrészt kibővíti. A minisztérium elképzelése és elvárása is az volt, hogy új funkciókkal egészüljön ki az itt végzett munka. Elsősorban a kortárs művészeti intézeti tevékenység az, ami lényeges változást okoz, noha korábban is kezdtünk ilyen irányba tájékozódni, de lehetőségeink csak kisebb feladatok elvégzésére voltak elegendők. Ezt fogjuk most kibővíteni.

-Mit jelent ez a kortárs művészeti intézeti funkció?

• Meghívunk művészeket egy vagy két hónapra, hogy az általunk meghatározott terveken dolgozzanak, majd az elkészült műveket a múzeumban bemutatjuk. Ez eddig is szerepelt kísérleti projektjeinkben, de most ezt rendszeressé kívánjuk tenni.

• Kizárólag magyar vagy külföldi művészeket is meghívtok a rendezvényekre?

• A tervek nemzetköziek, külföldi és magyar alkotók is szerepelnek bennük. Kísérleti projektjeinkben már szerb, román, lengyel művészek is részt vettek.

• Megengedhetitek magatoknak azt is, hogy nagy sztár mestereket hívjatok meg?

• Ezt még nem tudjuk, de jó lenne, ha megengedhetnénk magunknak, hogy jelentős nagy mestereket is meghívhassunk, bár általában az a jellemző, hogy ezeken a projekteken fiatal művészek vesznek részt.

A továbbiakban fontos feladatunk lesz a humán pedagógia kimunkálása is. Ehhez több emberre lesz szükségünk, elsősorban a fiatalok művészeti nevelésével szeretnénk komolyabban foglalkozni, de nem mondunk le az érettebb korosztályokról sem. A múzeumpedagógia mellett fontos lenne tanfolyamok, előadások sorozatának beindítása, kurátor képzés és hasonló közművelődési folyamatok előtérbe helyezése.

• Külföldi múzeumokban, nagy kortárs művészeti tárlatokon járva, örömmel láttam, hogy kisiskolás gyerekek csoportjait viszik el a kiállítótermekbe, ahol egy szakképzett pedagógus előadást tart nekik, majd beszélgetést kezdeményez, s megpróbálja bevonni őket a műalkotások elemzésébe. Hasonló feladatokra vállalkozna az új múzeum is?

• Ezt a munkát már bizonyos mértékig itt is beindítottuk. Az új helyen azonban sokkal jobb feltételekkel tudjuk majd elvégezni. Itt ugyanis a külső feltételek biztosítottak, tehát több olyan tér áll rendelkezésünkre, ahol a gyermekek kreatív foglalkoztatását meg tudjuk oldani. A kiállítások ismertetését, bemutatását, művek elemzését csoportos foglalkozások keretében már korábban is bevezettük, többek között a gyermekek számára is.

• Az elmúlt hónapokban megindult egy visszakozási folyamat, amikor az intézmények vezetői rádöbbentek arra, hogy jobb lenne régi helyükön maradni, mint az új helyre áttelepedni. Úgy emlékszem, a Kortárs Művészeti Múzeumot is megkísértette a Budai Várban maradás gondolata?

• Valóban igaz az, hogy a mai múzeum csodálatos hely a Várban, de ugyanakkor az is igaz, hogy a jelenlegei helyünk egy csöppet sem ideális egy kortárs múzeum számára. A hatvanas években kialakított vörös félmárvány burkolat, konkurál a művekkel, domináns hatását semmilyen megvilágítással sem lehet kiküszöbölni. A másik nagy probléma, hogy semmilyen irányba sem fejleszthető a tér. A vár a világörökség része, így semmiféle átalakítást nem lehet rajta végezni. Nincsen légkondícionálás, csupán a raktárakban, nincsenek meg azok a múzeológiai feltételek amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy komoly külföldi kiállításokat fogadhassunk. Saját anyagunkat sem tudjuk megfelelő múzeumi körülmények között megőrizni.

• Az új épület ezek szerint jobban megfelel a múzeumi feltételeknek? Úgy emlékszem, hogy a művészettörténész szakma nagy ellenérzéssel fogadta a múzeum építésének bejelentését, a C3-ban ölre menő vita alakult ki a beruházó és a meghívott szakmai körök között. A vitára meghívott résztvevőként attól tartottam néha, hogy a veszekedés tettlegességig fajul, olyan indulatokat kavart egy-egy építési objektum tervezésének kérdése. Hogyan viszonyultatok ehhez a szakmai vitához?

• Amikor mi a történetbe kerültünk, akkor már javában folyt az építkezés. Az utolsó utáni pillanatban érkeztünk, amikor már alig lehetett beleszólni valamibe. Az első dolgunk az volt, hogy kezdtük vizsgálni elég nagy-e a teherlift, amelyen nagy műtárgyakat kívánunk szállítani. Ezután a raktárak térkialakítását vizsgáltuk, milyen a belmagasság, mekkorák az ajtók, egy csomó szempont, ami számunkra fontos volt. A beruházásnak volt ugyan múzeumtechnikai tanácsadója, a Bogner cég, akik a Varga Koppány-féle magyar irodának eleve mindent előírtak, s ezeket a dolgokat folyamatosan érvényesítették, illetve érvényesítettük. Én végül is úgy látom, hogy sikerült elérni, hogy az új múzeum megfelel mindenféle nemzetközi előírásnak.

• Ha az ember az épület tömbjét bárhonnan vizsgálja, szembe tűnik, hogy háttal áll a Dunának. Európa egyik legszebb és legnagyobb folyója nem méltó arra, hogy az épületet feléje komponálják, a Budai Vár egykori építészei ezt a szempontot rendkívül fontosnak tartották. Sokszor jártam Bázelben, ahol közvetlenül a Rajna partjára építették a Tinguely Múzeumot, tervezője természetesnek tartotta, hogy a Rajnát belekomponálja a múzeumi látogató látvány élményébe, hiszen az egyik szintről a másikra hosszú folyóson keresztül juthatunk el, melynek egyik üvegfalán keresztül az alattunk hömpölygő csodálatos folyóban gyönyörködhetünk. Még azt is látjuk, ahogy a parton a fák között a folyóban áztatják lábukat, vagy fürdőznek a város lakói. Élvezik a víz, az elvonuló folyam közelségét.

• Erről természetesen az építészt kellene megkérdezni, aki egy televízió-műsorban azt nyilatkozta, hogy ez a város nem a Dunára van komponálva. Ezt én nem értem, mert ha van város, amely a Dunára van komponálva, akkor az Budapest. Én is súlyos problémának tartom, hogy az épület a folyóval nem került kapcsolatba, de ez a probléma már a Nemzeti Színház esetében is felmerült, nyilván a telekügyek financiális kérdései is alakították az eredeti koncepciót.

• A Kortárs Művészeti Múzeum kivonulásával űr keletkezik. Megüresedik a Budavári Palota A épülete, s csak találgatások vannak arról, hogy a helyén milyen intézmény működik majd.

• A Magyar Közlönyben és a Kulturális Közlönyben is megjelent még a nyáron Medgyessy Péter aláírásával, hogy ezt az épületszárnyat nemzetközi kiállítások fogadására teszik alkalmassá. Ha én dönthetnék ebben, akkor itt helyezném el az 1945 utáni művészeti kiállítást, amely jelenleg a Nemzeti Galériában elég méltatlan körülmények között látogatható.

• Azt hiszem, hogy az elmúlt évek, sőt évtizedek tapasztalata az, hogy a múzeumok vonzerejét a nagyszabású időszaki tárlatok jelentik. Az állandó kiállításokon alig lézeng egy-két látogató.

• Nekünk is ezért kell állandóan hajszolnunk az időszaki bemutatókat. Sajnos az ominózus Monet és barátai kiállítás óta sokakban él az a tévhit, hogy Magyarországon ilyen bombasztikus tárlatokat kell rendezni, s az emberek százezrei jönnek majd megnézni. Ez egyszer sikerült, de a Monet-t követő Giacometti bemutatóra már nem állt sorba senki, pedig szakmailag sokkal fontosabb rendezvény volt. Vajon Bécsben is ilyen érdekte-lenség övezte volna ezt az eseményt?

• Az Új Művészetben vitát rendeztünk az új múzeum koncepciójával, kialakításával kapcsolatban. Úgy értesültem, hogy az itt felvetett kérdésekkel nem értettél egyet.

• Nemcsak a vitában felmerülő problémákkal volt baj, hanem a felvetett kérdésekkel is. Nem arról beszélek, hogy nem lehet kellemetlen kérdéseket felvetni, hanem arról, hogy a kérdések megfogalmazásában ne legyenek tárgyi tévedések. A Kortárs Művészeti Múzeum állami intézmény ugyanúgy, ahogy a Szépművészeti Múzeum vagy a Magyar Nemzeti Galéria, beletartozik tehát a nemzeti intézmények sorába.

• Milyen viszonyban áll a múzeum a Ludwig Alapítvánnyal?

• Még a múzeumunk alapítása előtt kötöttek szerződést az aacheni Ludwig Alapítvánnyal, s hozták létre a magyarországi Ludwig Alapítványt. Alapítói a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum. Az eredeti koncepció szerint ezeknek az intézményeknek plusz az aacheni alapítványnak minden évben a közös alapba be kellett volna tenni egy millió forintot, s ebből az összegből lehetett volna ösztöndíjakat adni, különféle projekteket támogatni. Ehhez az egészhez a mi múzeumunknak semmi köze nincsen. Múzeumunk is pályázik bizonyos témákkal, s ebből az alapítványból nyert el bizonyos összegeket. Az alapítvány elnöke, Bereczky Lóránd, székhelye a Magyar Nemzeti Galériában van.

• Ezek szerint nem a múzeum gyarapítására szolgál a Ludwig Alapítvány?

• Egyáltalán nem. Különféle gyarapítási vagy tárgyvásárlási lehetőségeket az aacheni alapítványnál szoktunk igényelni és kapni. Évente megkérdezik tőlünk, hogy milyen művet szeretnénk, s ha tudják, teljesítik kívánságunkat.

• Így nemcsak magyar állami keretekből, hanem a Ludwig Alapítványból is fejleszthető a múzeum.

• Magyar állami keretekből nem nagyon fejleszthető a nemzetközi anyag, mert a magyarországi pályázatok érthetően a magyar művészek vásárlásáról szólnak, ezért mi az aacheni alapítványtól általában külföldi anyagot kérünk, vagy olyan magyar művészt, aki külföldön él.

• A Kortárs Művészeti Múzeum méltó záró rendezvénye a Németországban élő nagy magyar avantgárd művész retrospektív bemutatója, mely az összes termet betölti. Emlékszem legalább huszonöt éve próbálod ezt a tárlatot létrehozni, s mindeddig nem sikerült. Szép zárása az épületnek. Milyen lesz az új épület elrendezése. Milyen rendezvénnyel indul az új épület a Duna-parton?

• Az első, második és harmadik szinten lesznek a kiállítóterek, elképzelésein szerint az első emeleten rendezzük majd az időszaki tárlatokat, a második, harmadik emeleti terek pedig az állandó gyűjtemény bemutató helyei lesznek. Igazi nézőcsalogató és szakmailag is fontos tárlattal indítunk, a párizsi Pompidou Központból érkezik egyizgalmas válogatás.

Sinkovits Péter