Egy fest ő könyvei

SZOMBATHY BÁLINT irása

Duliskovich Bazil kiállítása

Atipikus anyaggal lepte meg festészetének ismerőit Duliskovich Bazil (1969), hiszen eredendő táblaképkultuszát egy új médiummal tette teljesebbé és egyúttal bonyolultabbá. Bár kiállításának címe – Ex libris d’un peintre – a könyvjegy alapvetően grafikai műfajára tett egyértelmű utalásként fogható fel, a kiállítás mégsem elsősorban a síkábrázolásról, arról a kis képecskéről szól, amit a könyvbe ragasztanak, hanem inkább a könyvből készült műtárgyról, a könyvobjektek világáról. Ez pedig több mint árnyalatnyi különbség, legalább akkora, mintha a pecsétnyomat művészetének ürügyén a nyomódúc faragásának művészetéről beszélnénk.

Tudniillik a korszerű értelemben vett könyvművészet már régtől fogva nem azonos a szép kiállítású könyvek művészetével, hiszen meghatározó törekvésként fogalmazódik meg benne az az igény, hogy az alkotó kilépjen a síknyomású szöveg- és képkörnyezetből, s áthelyezze a könyvformát a valós térbe. Akár úgy, hogy már kész kötetekbe kézi eszközökkel interveniál, kiforgatva annak eredeti küllemét és mivoltát, akár pedig oly módon, hogy különféle anyagok beiktatásával művel ki új, átértékelő erejű könyvplasztikákat az adott mintákból. Nyilvánvaló, hogy ezeket a tárgy-könyveket nem olvasás céljából készíti, hanem inkább azért, hogy a könyv médiumának jellegi megváltoztatásával egyetemben metaszinten tegye tartóssá annak szellemi kisugárzását és kulturális kontextusát: a könyv immár nem a beleírt történet, a verbális üzenet által él tovább, hanem mindenekelőtt spirituális elrendeltsége, és a művész poétikai hitvallása folytán. Nem a könyvespolcon van a helye, és nincs konkrét mondanivalója, hanem csak utal egy tágabb mitológiai vázra, amely a civilizáció makro-, és az egyén mikrovilágát egyaránt megérintheti.

Már a Duliskovich könyvobjektjeire vetett első pillantás kénytelen rögzíteni, hogy java része a 18–19. század leletanyagából származik, ennek folytán precízen rajzolódik ki az az összetett történelmi-kulturális háttér, amely iránt a szerző vonzódik, s amelynek hangulatába bele kíván szippantani, hogy továbbadja számunkra ehhez fűződő lelki élményeit, gondolatait. Ugyancsak az effajta meghatározó kulturális utalások teszik számunkra lehetővé az eredendő szellemi aura térbeli bemérését, hiszen a számos alkalommal feltüremlő cirill írásmód érzékletesen kijelöli azt a multinacionális szférát, amelyben a művész emberként és entellektüelként megkísérel mozogni. A primáris leletanyag így már eleve egy olyan egyéni választást tükröz, amely az emlékezet rétegeire épül és a beléjük ivódott tudást sajtolja össze egy megbonthatatlan szubsztanciává.

Mindenképpen rendkívüli élmény láttamozni, miként nyúl egy festőművész a felvetett médiumhoz, hiszen a mintául vett könyvek világának jobbára konkrét utalásai leplezetlenül rámutatnak azokra a jelentésbeli-tartalmi összefüggésekre, amelyek Duliskovich piktúrájára általában is jellemzőek, csak hát a táblaképeken sokkal rejtettebb, ezoterikusabb formában mutatkoznak meg. A könyvobjektek akkor is visszautalnak a szerző festészeti problémáira, ha nem ez a rendeltetésük. Már csak azért is, mert a kézzel festett vagy rajzolt képi berakások határozottan átmentenek valamit abból a figurális miliőből és stilisztikai választékból, amelyre Duliskovich művészete ab ovo épül. A finoman meghúzott tollvonások (Ők), a némileg durvább ecsetmozdulatok (Én így látom), a kalligráfiai applikációk (Lopott tárgy), a kollázsolás popos effektusai (Szó nélkül), a konceptuális gesztusok (Én így látom) és a fizikailag megbolygatott-csonkított papírtömb-formációk (Jean) csupán állomásai a Duliskovich által felvonultatott, szinte kimeríthetetlen nyelvi repertoárnak, és amelyek kivétel nélkül megfelelnek annak a szellemi kihívásnak, amely az eredeti könyvek szócikkeiből, tematikai szüzséjéből árad. Érezni, hogy a szerző kötöttségektől mentesen, rakoncátlanul dúskál a könyvobjekt adta lehetőségekben, szellemisége sokkal diszperzebb, mint festményein, és széles látókörű kultúrájánál fogva tud még újat mondani arról a mindennapi fogalomról, amit a könyv jelent.

A Duliskovich Bazil műveit kiállító galéria műfaji palettája ebből következően jelentős produkcióval vált telítettebbé.

(K Petrys Ház, 2004. XI. 16–XII. 21.)