Lonovics László

Végtelenített fénypillanatok

Cs. Tóth János

Akétévenkénti fényszimpóziumhoz kiállítások kapcsolódnak Egerben a Kepes György Múzeumban. Ez alkalommal a Békéscsabán élô Lonovics László mutatta be alkotásait a nemzetközi összejövetel résztvevôinek, illetve a városi publikumnak. Lonovics hûséges a választott témájához, a különbözô fény-viszonyrendszerek kutatásához. A mozgalmasság, a változás, az átalakulás izgatja. Egy olyan szemlélet, amely mindig a felületen túlra tekint, tehát a jelenségtôl a lényeg felé akar látni. Három évtizede, amikor megismerkedett a szitázás alapjaival, a Kner Nyomda jóvoltából grafikai mûvésztelep volt Csabán. Bak Imre, Deim Pál, Fajó János, Heincze Tamás, Mengyán András vettek részt többek közt a nálunk akkor még kuriózumnak mondható mûvésztalálkozón. Lonovics mûvészetének gyökere innen eredeztethetô.

Az Egerben bemutatott anyagról elmondható, technikától függetlenül afényvillanások hasonló intenzitással vetülnek a felületre, vizuális opuszokat hozva létre, amelyek nem formai, inkább tartalmi elemek. Ezek teremtik meg a kapcsolatot az alkotások között. Néhány évvel ezelôtt Lonovics még tíz-tizenkét párhuzamosan egymás mellett futó árnyékos fényt villantott bele a képbe. Ugyanakkor most a fénypászták hálószövedéke, felcsapó gesztusa a képeknek csupán a hátterét adja. Igaz, az utóbbi idôben készült grafikái szintén fénylenek és ragyognak, de megbontva ezt, gesztusokra épülô rendet és geometriai tételeket helyez a felületre. Pasztellfényeknek nevezi ezeket a kisméretû alkotásokat, amelyek a nagyobb – negyvenszer hatvan centiméteres – grafikák részleteinek felnagyításából születtek. Vakítóan fehér és égôvörös vonalak, kis négyzetek egyensúlyozzák ki e minimal alkotásokat. Miközben a fénysávok valóban pasztelles finomságúak, a beszerkesztett mértani alakzatok harmonikussá strukturálják a képeket (Fények és faktúrák).

Legújabb grafikai mûveit tíz tételben sorakoztatja fel a kiállító. Munkásságán belül is nóvum a vizuális lehetôségek ilyetén megközelítése. Elsô lépésként fotót, tehát fényképet készít, majd számítógéppel színes faktúrákat, geometriai jeleket ötvöz a munkákba. Ezek hol lágy, hol durva felületek bevitelét jelentik, melyektôl a kép elnyeri végsô megkomponált alakzatát. Merész térosztások, valószínûtlen „tájak” válnak így láthatóvá. A grafikák ily módon a személyesség erejével hatnak. A gesztusok és a különbözô faktúrák rendszert képeznek az egymás mellé rendelés következtében. Belsô rend és formai tisztaság egységébe szervezôdnek. A szintézis következtében új minôség jön létre: a képzômûvészet médiuma általi metafizikai vágyakozás. A kapott csonka formák, a visszafogott színek, a cselekvés nélküli nyugalom sugallja az idôtlenséget.

A kiállító a pillanatnyi létet dokumentálja akkor is, amikor olajképet fest. Amértani elemek helyett ilyenkor a gesztus kap hangsúlyt. A felületképzés ugyanis a technika adta változásból következik. Akülönbözô fénycsíkok itt is megjelennek, a jövônek szánt rögzítés világos: Lonovics László a végtelenített pillanatot megörökítve komponálja a fény titkait, létünk kifürkészhetetlen kísérôjét.

2005. április, Eger, Kepes Múzeum