A változatosság gyönyörködtet
28. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat
Peák Ildikó
Ez évben huszonnyolcadik alkalommal nyílt meg Salgótarjánban a Tavaszi Tárlat. A kiállítás, melyet a Nógrádi Történeti Múzeum szervez, „váltásban” az Országos Rajzbiennáléval, az évek folyamán szerves részévé vált a város életének, a „Tarjáni Tavasz” kulturális programsorozat nyitórendezvényeként.
S úgy tűnik, hogy a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat fokozatosan kiemelkedő helyet foglalt el a hazai képzőművészeti kiállítások között is. Pedig nincs könnyű helyzetben e rendezvény, hiszen számos, hasonlóan vegyes jellegű – festészetet, grafikát és szobrászatot bemutató – tárlat nyílik az országban (lényegesen könnyebb dolga van a szervezőknek az Országos Rajzbiennálé rendezése során, hiszen ez utóbbi rendezvény hazai viszonylatban egyedüliként mutatja be a kortárs magyar egyedi grafikát).
2005-ben közel százhúsz művész mutatkozik be mintegy százhetven alkotással a Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton, de a kiállításra műveket beadó alkotók lényegesen magasabb száma, a válogató zsűrin felvonultatott festmények, grafikák, plasztikák összessége a korábbiakhoz képest is nagyobb érdeklődésre vall a művésztársadalom körében. Úgy tűnik, hogy – legalábbis e tavaszi időszakban – csökkent az alkotók bemutatkozási lehetősége, tere.
A kiállításról szólva mindenekelőtt két fontos, a korábbi tárlatoktól némiképpen eltérő vonásáról szeretnénk beszélni.
Az első a kiállított anyag rendkívüli stiláris sokfélesége. Természetesen, az előző kiállítások is sokrétűek, sokszínűek voltak s a bemutatott válogatások többé-kevésbé érzékeltették a legfontosabb kortárs hazai tendenciákat. A jelenlegi, Salgótarjánban látható anyag azonban a korábbiaknál még szélesebb spektrumot ölel fel. Találkozhatunk a hiperrealizmus határát súroló művek mellett a minimálisra, egy-egy foltra, vagy vonalrendszerre redukált alkotásokkal, míves rajzok, festmények mellett a naív művészet tárgykörébe sorolható, örök gyermeki szemléletet tükröző művekkel. Ez a sokféleség azonban egyáltalán nem válik a kiállított anyag összképének kárára, köszönhetően az egyes művek – saját műfajukon, stílusukon belüli – színvonalas megfogalmazásának. Egy változatos Tavaszi Tárlattal találkozhat az érdeklődő Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban, ahol a felvonultatott alkotások sokfélesége egymást erősíti, a bemutatott anyagot gazdagítja.
Az idei kiállítás másik fontos, a korábbiaktól eltérő vonása a válogató zsűri által kiállításra javasolt plasztikai anyag váratlan gazdagsága. Az előző alkalmakkor megfigyelhető volt a szobrok viszonylag kis számaránya a bemutatott kiállítási anyagon belül. Örvendetes – bár a rendezőket installálás terén nehéz helyzetbe hozó – tény, hogy 2005-re változni látszik ez a tendencia.
A Tárlat szoboranyaga – hasonlóan a kiállítás egészéhez – változatos, sokféle irányzatot, megközelítési módot felvonultató. A természetben megtalálható formák, tárgyak felhasználásán alapuló szobrászatot Húber András és Orosz Péter plasztikái képviselik. Műveik átfogalmazzák, tágabb, szimbolikus jelentéssel ruházzák fel az erdőben talált faágakat, fenyőgallyat, nem tagadva meg eredetüket, jellemzőiket. Mata Attila bronzszobrait szintén az anyagszerűség határozza meg, portréit mintha meggörbített fémidomokból, traverzekből állította volna össze. A díjazott Szanyi Péter viaszveszejtéses bronz technikával készült, patinázott bronz plasztikái a zárt formák iránti érzékről, érzelem és értelem összhangjáról tanúskodnak.
2005-ben ismét szobrászművész kamara kiállítását láthatjuk a Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton belül. Már hagyománnyá vált az évek során, hogy az előző Tárlat nagydíjasa, Salgótarján Megyei Jogú Város díjazottja a következő alkalommal egy kis kamara anyaggal mutatkozik be, így 2003-ban Bobály Attila plasztikáit láthatták az érdeklődők.
Idén Szabó György kamara kiállítását tekinthetjük meg a Tárlat anyagához kapcsolódóan. Legújabb kisplasztikái a fény és árnyék, az áttört és tömör formák egymást kiegészítő és ellenpontozó ellentétére épülnek. Lichthof című sorozata ugyanannak a zárt, hasáb alakú formának szellemes variálhatóságát, sokféle értelmezési lehetőségét mutatja be.
Síkművészet és plasztika határmezsgyéjén mozognak Barabás Márton alkotásai. Képek, mondhatnánk, hiszen keretben, falon vannak, plasztikák, hiszen apró, térbeli faelemekből, egészen pontosan zongoraalkatrészekből állnak. Műveinek alapformája a spirál és az önmagába visszatérő kör – kezdet és vég egysége, egyetemessége. A „talált tárgyként” jelenlévő alkatrészek – melyek talált tárgy mivoltát idézőjelbe teszi a tény, hogy a művész már több, mint húsz éve szisztematikus gyűjtője és újjáalkotója a kidobásra ítélt régi zongoráknak – némiképp üveges fali vitrinben elhelyezett állati, vagy növénygyűjteményre emlékeztetik a szemlélőt.
A 2005. évi Tavaszi Tárlat nagydíjasa Krajcsovics Éva, aki már hosszú évek óta folyamatosan jelen van Salgótarjánban, mind a rajzbiennálékon, mind a tárlatokon. Művészete töretlenül a szó legnemesebb értelmében vett női művészet, halkszavú és pátoszmentesen lírai, a visszafogott színek és a végletekig leegyszerűsített formák harmóniájára épül. G. M. szobája című, derengő kék sorozata áttetsző formáival, perspektívájával a súlyos betegség utáni újraeszmélést érzékelteti, szándékosan redukált eszközökkel, rendkívül szuggesztíven.
Az idei kiállításon talán a korábbiakhoz mérten kevesebb a hagyományos értelemben vett rajz. Kárpótol azonban bennünket a kiállított grafikák magas színvonala. Maracskó Gabrilla a már jól ismert, rendkívül finom vonalszövésre épülő, számtalan rejtett részletet felvillantó rajzait mutatja be, Stefanovits Péter – aki szintén évek óta rendszeresen visszatérő kiállító a rajzbiennálékon és a tárlatokon – ismét ironikus szimbolikájú grafikákkal szerepel.
Műveik - s azon alkotóké, akikről itt most nem tudtunk szólni – bár egyértelműen különböző irányzatokat képviselnek, jól illeszkednek az idei, 28. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat sokszínű, nagyon változatos anyagába, jól példázva a latin eredetű közmondást – varietas delectat, a változatosság gyönyörködtet.
(Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján, 2005. IV. 30 – IX. 3.)
