Cím nélkül halk szavakkal

CS. TÓTH JÁNOS irása

Pal Decsov kiállítása

 

Az apai ágon bolgár ősöket felmutató festő a Bánát legdélebbi magyar lakta településén, Székelykevén született 1951-ben Pal Decsov. Újvidéken és Belgrádban végezte el a képzőművészeti akadémiát, és harmincévesen tagja lett a vajdasági képzőművészek szövetségének. Gazdag munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Kollektív tárlatra több mint kétszázötvenszer válogatták be műveit Szerbia és Montenegróban, valamint külföldön is. Békéscsabán a kortárs művészeket bemutató Jankay Galéria adott otthont képeinek.

Festményeihez közel hajolva a parányi ecsetvonások, a kalligrafikus alapozás barázdált felülete, finom gyűrődéseket áramoltat szemünk előtt. A közeli fókuszálástól és az erős koncentrálástól hirtelen megrebben ez a rusztikus felület, és előjönnek a képek láthatatlan értékei. Mintha minden elhomályosulna, és a jelek szövedéke finoman lebegne, szinte remegne a térben. Már 10x10 cm²-en is sok dolog történik, az apró gesztusok élő szövedékké állnak össze kompozícióin. Ha távlatból nézzük a műveket, szalmabálák geometrikus rendjét fedezhetjük föl, hol téglalappá, hol szőnyeggé göngyölve tálaltan. Máskor fák alakzatára vetíti rá vizuális jeleit, de ismeretlen kultúrák lenyomatára is asszociációs lehetőséget kínál.

Amennyiben a zene nyelvén közelítünk Decsov alkotásaihoz, rezgő hangok, lüktető ritmus, monoton hangzás és a háttérben szövegmormolás összhangzata lenne kihallható. A felületes szemlélő nem tudja felfogni, mennyi munka áll az ilyen művek mögött. Távolról a szokásos faktúrának tűnik a felület, benne gondolhatunk az aratás utáni tájra, de alapos szemlélődéskor valójában egy bonyolult hálós szerkezettel szembesülünk. A sárgák, kékek, zöldek adják az alaphangot az apró töredékek folyamából, és ebbe a szövetbe a művész hol vörössel, hol lilával jelez emblematikus ábrát. A szétfoszló jelek felfedik a titkot, és az apró gesztusokból szőtt felület meditációs kép lesz. Olyan organikus művészeti alkotás, melynek elkészítési folyamata feltételezi a befogadó aktivitását. Az alkotó a részleteket tálalja, a töredéknyi mozzanatokra koncentrál, de tulajdonképpen az alkotás egészére gondol. A kész műből kirajzolódik előttünk egy ábra, amely természeti képnek tekinthető, de vizuális költészet. Művészettörténeti elődöket keresve Seurat pontokból építkező művei jutnak eszünkbe.

Decsov nem ad címet képeinek, amivel az időtlenséget akarja szemléltetni: képeinek egymásutánisága egységes, szétáradó folyamat. A legapróbb részletek is feloldódnak, szétporladnak az egészben. A jelszövedék egységes egésszé áll össze, hogy megtévessze a nézőt, amikor már felelt a „mit ábrázol” kérdésre. A jeleknek ez a sajátos labirintusa a lélek rezdüléseinek lenyomata, érzelmi átitatottságot kölcsönöz a festményeknek. Az ecsetvonások rögzítik a művész lelkének mozzanatait. Nincs bizonytalanság, minden kompozíció egyensúlyban van. Az örökös lebegésben az ember egyszerre érezheti parányi és univerzális mivoltát.

Képeit nézve egy utazás részesei leszünk, mert elvisz egy megfoghatatlan, szürreális világba, ahol az álom és az ébrenlét határán egyensúlyozunk. A mellékesnek tűnő kicsinyke jelek mozgalmas ritmusa, a leheletfinom faktúra és az elmélyült komponálás adja Pal Decsov műveinek erejét.

(Békéscsaba, Jankay Galéria, 2005. III. 4–IV. 12.)