Antropomorf nyugágyak és klónozott erdők

Cseke Szilárd műveiről

MULADI BRIGITTA

„A művészet derűje nem tartalma, hanem magatartása a művészetnek. …A művészet derűje abban rejlik, hogy lényege szerint játék…” Adorno

A játékosság és a permanens kísérletező kedv Cseke Szilárd művészetének fontos ismérve. Nem fogadja el a művészeti ágak, technikák, anyagok kijelölt határait, a festészet, a tárgyteremtés, a térproblémák éppúgy foglalkoztatják, mint a populáris képregény műfaja. Már a pécsi főiskolás évek alatt is sokrétű volt az érdeklődése, Bencsik Istvánnál szobrászatot tanult, majd Keserü Ilona és Konkoly Gyula volt a mestere. A festődiploma megszerzése óta eltelt tíz év alkotó munkája a sem mutat homogén képet, végzettsége ellenére Csekét eleinte nem köti le a festészet, korai művei között a mobilok (Ütközésvédelem, Inkubátorház) mellett story-boardokkal, festői képregényekkel találkozunk (ahol a szöveg és kép viszonya szándékosan Bill Watterson: Huba és Kázmér képregényének stílusát idézi). Cseke pályája elején, a 90-es években, megkérdőjelezve a hagyományos műfajokat, konceptuális installációkat, terepasztalt, intermédiális munkákat készít, számos esetben alkotótársakkal (pl: Konkoly Gyula, Kupcsik Adrián, Szabó Dezső), műveibe gyakran épít be közhelyeket, a végeredmény mégis kívül esik a műalkotás tradicionális értelmezésen. Hosszú évek óta először a Fészek Galéria júliusi kiállításán állít ki olyan munkát, amelyhez nem társít sem mobilszerkezetet, sem szöveget, ironikus címet, hanem megelégszik a konvencionálisan elfogadott vizuális képpel. Persze legújabb festmény-sorozata is konceptuális alapokon nyugszik, és az erdő (a táj) ábrázolásának új dimenzióit nyitja meg. Az erdőrészletek festési módszere szokatlan, egy saját maga által kialakított technikai újítás eredménye, amelyben a tasizmusból és az absztrakt expresszionizmusból ismert csorgatás játszik főszerepet, de Cseke képein nem véletlenszerűen, az anyag szabad áramlásából alakulnak ki a kompozíciók, hanem a háttér már meglevő foltjaira kerülnek rá a csorgatások, irányítottan. Az újszerűségüket az is erősíti, hogy a vászonból kiemelkedő festékrétegek – a megszokottal ellentétben – nem legközelebbi kompozíciós elemek, hanem a háttér távlati foltjai. A photoshoppal átalakított felvételek alapján készült egyformának látszó erdőrészletek végtelenítése, képi klónozása úgy történik, hogy az ismétlődő részletek alapján horizontálisan egymáshoz illeszkedő festmények összefüggő egészet alkotnak, mint egy óriás puzzle.

Nemcsak a festészeti módszer megújítása miatt újszerű a mű, hanem mert az erdők pusztulására ezt a szellemes – sience fiction történetbe illő – megoldást találta ki: klónozná az erdőket. Eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha a dús növésű erdő fénykorában elkattintott képek alapján sokszorosítani lehetne az elveszített fákat. (A kérdés ugyan közhelynek tűnik, de koránt sincs egyetértés a témában, sőt a problémafelvetés világméretű vitákat indukál. A világoszöld szkeptikusnak nevezett Björn Lomborg dán ökológus-statisztikus például 2001-es könyvében kimutatta, hogy az európai erdőterületek 1994 óta gyakorlatilag növekednek és a zöld lobbinak van csak szüksége a pánikkeltésre, s a Föld megmentésére irányuló legsürgetőbb feladatokat nem az ökológia területén látja, hanem világhatalmi politikai szinten.) A Fészekben kiállított festmények tehát fotók alapján készültek, ahogy korábbi alkotói periódusában festett művek egy része is. A „nyugágyas” képek ötlete például úgy született, hogy Cseke megfigyelte, hogy az üres ülő alkalmatosságok milyen mágikus aurát sugároznak, és mit árulnak el az emberről. Lefotózta egy parkban kölcsönözhető már elhagyott nyugágyak helyzetét, s abból próbálta kitalálni, milyen kapcsolatban lehettek egymással, a percekkel azelőtt még bennük pihenő emberek. És mint egy Paul Auster regényben a valóságot átszínezi a fikció, és a fikciót áthatja a valóság, a nyugágyak emberi kapcsolatokat modelleznek. (Az erdőket, és a nyugágyas képeket éppen a fent leírt csorgatásos égboltábrázolás technikailag köti össze.)

A gondolat „modellezése” – egyfajta narratív illusztrációjaként a felmerülő problémának – jellemző Cseke Szilárd műveire, akár képi, akár plasztikai megoldást választ. Fontos számára a modell-mű verbális része is, műcím, vagy képregény-szöveg formájában, s ha nem tartalmaz szöveget akkor is kapcsolható hozzá történet, mint a legújabb festményei, a klónozott erdők esetében. A szöveggel ellátott összművészeti munkák közül az Óbudai Társaskör Budapest Paradicsom című kiállítása (1998) volt a legkomplexebb műegyüttes (felfújt, mozgó mobil, festménysorozat, szöveg), ahol a paradicsomtermesztés képregényesítéséhez Hamvas Béla írásának részleteit használta fel.

A valósághű ábrázolások nyilvánvalóan könnyen értelmezhetők, ennek ellenére Cseke realista festményei többértelműek, talányosak, vagy ironikusak, és a címadással, a szöveggel még csavar egyet rajtuk. 2001-ben a Vadnai Galéria Élménycentrum című kiállításán a készen kapott képi információ másodlagos felhasználása foglalkoztatta Csekét és a magazinok lazán elegáns, gondtalanságot sugárzó világát – korunk zsánerképeit – festette meg a tőle megszokott ironikus felhanggal. (Mint a címadások is mutatják: Ha csak ennyi gyönyört kínál az élet, már akkor is megéri…) Adorno következő gondolatmenetének illusztrációja lehetne ez a sorozata: „Mióta a kultúripar pórázra fogta és fogyasztási cikkek közé sorolta a művészetet, azóta a művészet derűssége szintetikus termék, hamissá lett, mintha megbabonázták volna.” A derű, folytatja Adorno azonban „tovább él a derű önkritikájának formájában”.

Az asztrológia (a magazinok elhagyhatatlan rovata) a maga banális, játékos rejtelmességével időről időre feltűnik Cseke munkáiban. Ez a terület olyannyira foglalkoztatta, hogy Molnár Annamáriával kiadtak egy Vénusz Stúdió című füzetet, amely mint ironikus hangú alcíme mondja: Asztrológiai segítség műtárgyak értelmezéséhez. A művészeti élet közel 60 központi figurájának, művészeknek, művészettörténészeknek, kurátoroknak művészeti horoszkópját tartalmazza, „profi” elemzésekkel.

Ehhez a vonulathoz kapcsolható a Rövid történetek /Short Stories című csoportos kiállításon bemutatott munka, amely többszörös áttétellel végül kollektív képregénnyé avanzsál: „Cseke Szilárd, Szabó Dezső és Kupcsik Adrián Széljegyzet című munkája segítségével, egy korábbi kiállításon (Francia Intézet) bemutatott mobilszerkezet (Vihar) készítésének rejtelmeibe kukkanthatunk be. A dokumentumfotókról Kupcsik képregény-formátumba rendezett számítógépes printet készített, majd Cseke Szilárd a napi horoszkópírókat megszégyenítő, leleményes feliratokkal látta el az egyes jeleneteket… Az egyes feliratokhoz tartozó képek behelyettesíthetőek más művek készítésének munkafázisaival is. „Igyekezz egy témakörbe csoportosítani a teendőidet”, „Bármibe is kezdesz, számíts rá, hogy vagy nagyon jó lapot húzol, vagy nagyon rosszat”: olvashatjuk a művészeknek szóló képes jótanács-gyűjteményben. A napi horoszkópok hiteles előrejelzéseit Cseke Szilárd korábbi festményeiben is felhasználta.” Lázár Eszter (Balkon, 2001/1-2-3)

A tradicionális művészet megkérdőjelezésének apostola Piero Manzoni a Művész levegője című pneumatikus szobrai olyan léggömbök voltak, melyeket ő maga fújt fel. Cseke a levegőt saját maga által kreált gépekkel, ventillátorokkal hozta létre és a 90-es évek végén több installációjában, objektjében. Pl.: Ütközésvédelem (Stúdió Galéria), Inkubátor Ház (Duna Galéria),Párna és – a Római ösztöndíj eredményeként született – Fuoco (Műcsarnok).

Cseke alkotásai a fikció és a valóság határán mozognak, az – élő, lélegző felfújt játékszerekre emlékeztető, elektronikusan vezérelt – objektek, mobilok éppúgy, mint a képregény sorozatok – a könnyed(nek látszó) napi kommunikáció terepei – vagy a festmények, amelyek első látásra csupán a környezetre, a művészeti közegre, a kultúrára, vagy ökológiai problémákra való kósza reflexióknak tűnnek. Megvalósításukban azonban koncentrált és tervezett munkát igényelnek, megjelenésükben magas szintű esztétikai dimenzió, a szépség (vagy az installációk esetében a technikai tökéletesség) felé mutatnak. Cseke szabadon átjár a médiumok között, ötvözi a műfajokat, próbálja kiterjeszteni azok (és saját) határait, a trendek pedig számára nem megkötést, hanem új lehetőséget jelentenek.