Lefojtott tűz

Borbás Helga kiállítása

PATAKI GÁBOR

Fantasztikus dolog ennyire szeretni a festészetet! Szeretni titkait, az általa kínált kalandokat, a révén elérhető szabadságot. Márpedig Borbás Helga szenvedélyesenszeret festeni. Tűzzel, vérrel, lángok lobogásával. Talán nem véletlen, hogy művei színvilágának meghatározó elemei a vörösek, rőtek, bíborok. Színes lángnyelvek nyaldossák a vásznat, elemésztő színviharok előszele csap meg bennünket, tikkasztó a forróság.

Azt gondolhatnánk ez alapján, hogy egy drámai, egzisztenciálisan kiélezett alkotófolyamat eredményeit szemlélhetjük, hogy az alla prima technika sebesen lebegő ecsetkezelésének vagy az all over painting heroikusan magányos csatájának lehetünk majd tanúi. A kiállított képeken azonban a féktelen szenvedélyek, a drámai áradások lefojtva, többszörösen s gondosan megmunkált felületeken, finoman cizellált módon, ha úgy tetszik. Ezek a szenvedélyképek nem az érzelem gyors és dühödten kitörő korbácsütéseinek szülöttei, hanem hosszan elhúzódó, adagolt robbanások. Egy gyakran hosszú időn át tartó, hiátusokkal is tarkított folyamat következményeit látjuk, ha a romantikával lennénk eljegyezve, azt mondhatnánk, a lélek áradásának állomásait.

Tekintsünk el azonban az érzelgősségtől! Sokkal inkább egy meghatározott alkotói alapállásról van szó. Borbás Helga olyan művész, akinek mindig szüksége van inspiratív kiindulópontokra. Bernáth Aurél „castrumoknak”, sajátos erődöknek nevezte el a látványemlékek azon speciális koncentrátumait, melyek a művész tudatában, emlékeiben zárvánnyá sűrűsödve várnak vizuális jellé válásukra. Nem feltétlenül kell esetükben rendkívüli eseményekre gondolni, elég egy, a házszegletre rézsútosan beeső fény, egy sebtében megterített asztal látványa, egy magányos fa a domboldalon. Ezek az ún. hétköznapi látványok azonban egy adott ponton rendkívüli erővel képesek tömöríteni, magukhoz szippantani emlékeinket, vágyainkat s így speciális jelentéssel bíró alakzatokká válnak számunkra.

Borbás Helga is ilyen koncentrátumokkal dolgozik. Ezek lehetnek konkrét emlékek átiratai, mint egy régi városháza, vagy a Stephansdom részlete, de lehetnek álmokból összeálló töredékek, mint a vissza-visszatérő varázsváros. Kibomlásuk folyamata végigkövethető a képeken: az egyik fázisban csak egy erőteljesen odacsapott színfolt jelenik meg, melyet aztán később újabb rétegek finomítanak, más alkalommal a festékalapba figurák, tárgyrészletek karcolódnak bele. A folyamatot mozgató logika pedig az álom, a széles értelemben vett mese logikája. Sajátos, izgalmas szőttes keletkezik így, melyben a szenvedélyek, az érzelmek rózsaszín-vörös, vagy más esetekben épp hűszöld és égkék színeit fonják át az épületrészletek és a furcsa ákombákom figurák. A szenvedélyek lobogása mellett éppen a lebegés, a repülés szabadsága a legjellemzőbb sajátossága műveinek. Furcsa, nem légköri, hanem inkább szubjektív, onirikus eredetű szél hajlítgatja figuráinak végtagjait, lebegteti házrészleteit, emeli magasba az asztalt a rajta lévő tálakkal együtt. Lassúdad mozgás ez inkább, lefokozott keringés a képek láthatatlan erőcentrumai közül, de mégis elég ahhoz, hogy átélhetővé tegye az álomszerűség könnyedségének érzetét.

Még egy fontos képalkotó momentumot kell megemlítenünk: a helyenként igencsak érezhető groteszk hangütést. Mintha gonoszkodó koboldok cibálnák meg a figurákat, Hellót int az angyal, s még a jó repülő is aluszik… Legjobb formájukban Ujházi Péter keserédes világára hajaznak képei.

Ilyen gazdag tehát Borbás Helga képeinek modális rétegzettsége. A skála a fájdalmas, sebes, tragikus felhangú szorongástól (Mánia) egészen a szinte felhőtlen derűig (Alvó repülő) terjed. Az, hogy fiatal, pályája elején álló művészként ilyen magabiztosan bánik eszközeivel s képeinek hangütésével, nem kis mértékben a már említett, a festés által nyújtott lehetőségek iránti szenvedélyes bizalmának köszönhető. A lényeg, hogy továbbra sem szabad elbizonytalanodnia, bízni kell álmaiban s az ágy alatt lakó szörnyetegeiben egyaránt, bíznia kell, éppúgy, ahogy a 101 évesen még mindig aktív Lossonczy Tamás is bízik a művészet lehetőségeiben s hatalmában. S közben persze továbbra is szólhat a zene, a Santana együttes muzsikája.