A (vonal)határon túl – új grafikai térhódítók

Képgrafika és tervezőgrafika szakos diplomázók

IVÁNYI BIANCA

Az idén nagy számban diplomázó grafikusok munkáit összességében szemlélve rendkívül sokszínű kép bontakozik ki – és a sikertörténet reménye. A technikák, stílusok változatossága, a hagyományhoz való kötődés és az újszerű megoldások együttesen jellemzőek voltak. A klasszikus eljárással dolgozók többsége is friss, kísérletező szemléletről tett tanúbizonyságot, a műfaj keretein belül. A műfaji határok feszegetésére, a grafika újszerű megjelenési formáinak keresésére pedig számos példát találhattunk. Feltűnő volt a grafikában immár korántsem szokatlan installáció alkalmazása, valamint a térbe való kiterjedés, a grafika kép, azaz festmény felé elvitele, sőt, több esetben szoborként való megjelenése, továbbá a grafikától idegen, új anyagok bevonása. Rendkívül ötletdús megoldások születtek, olyan összetett, koncepciózus munkák, melyekkel leginkább jellemezhető az aktuális tendencia: lapjaikat nem elsősorban önmagukban, egyes művekként, hanem egymással összefüggő, komplex műegyüttesként értelmezték a művésznövendékek, melyet a diplomavédésen általában komoly elméleti háttérrel támogattak meg.

A művészeti ágak hierarchikus felfogása rég a múlté, és, bár az „alkalmazott” művészek autonómiája ugyan a képgrafikusokénál kisebb, de saját határaikon belül ugyanúgy az önkifejezés, a kreatív művészi megnyilatkozás maximumát teljesíthetik. Ráadásul diplomamunkájukat még szabadon választhatják meg, így a megrendelő elvárásaitól függetlenül, legfeljebb a saját maguk szabta korlátokat feszegethetik – a legtöbb esetben eredményesen és hatásosan.

A képgrafikusoknál a klasszikus eljárások művelői közül legtöbben a hagyományos, valós látványból kiinduló képi megfogalmazáshoz kötődnek, amit azután többé-kevésbé absztrahálnak. Feltűnő szinte mindegyiküknél a természethez, a táji elemekhez való vonzódás. Siklósi Alexa színes litográfiáin és mezzotintóin a kút témájából merít. A mélység jelképi ereje és rejtelmessége vonzza, amit szokatlan, felülnézetű perspektívával, a puha, sötét foltok hatásával érzékeltet, s egyben a látványt absztrahálja. Pálinkás Lívia színes litográfia-sorozatán párizsi úti élményei elevenednek meg, de a valósághű részletek, architekturális elemek fokozatos közelre zoomolásával, átdimenzionálásával a motívumok önálló, dekoratív elemekké alakulnak. Olyan szabadon és érzékletesen rajzol a kőre, hogy egyes lapjai pasztellkép hatását keltik.

Deákfalvi Zsuzsanna olajjal színezett linóleummetszeteit is valóságos természeti elem, a víz ihlette, de a realista ábrázolás helyett a fakturális hatások érdeklik, a vízfelszín változékonyságának, sokszínűségének érzékeltetése. Az érzékenyen megmunkált, matt-fényes, sík-domború felületek ritmikája környezettől független, önálló látványvilágot hoz létre. A technika tökéletesen megfelel a sematikus színekre és plasztikus felületekre építő nyomatok számára. Makhult Gabriella lírai lapjainak is a víz a témája, melyet hagyományos tájképi környezetben jelenít meg, stílusát tekintve azonban nem részletező-naturalista felfogásban, hanem a rézkarcolótű laza, könnyed vonalvezetésével. Ráadásul, a képben „réseket”, tiszta, fehér felületeket hagy, melyek – saját hasonlatával mint „lyukak a sajtban” – vonzóvá teszik számára a kompozíciót. A fehér felület szerepe a grafikában rendszerint körülhatároló, de kisebb-nagyobb mértékben a kompozíción belül annak részévé is válhat. Nagy Boglárkával közös munkáján (lágyalap, egyedi nyomat) jelenik meg leginkább kompozícióformáló motívumként, közegétől elvonatkoztatva, ekkor viszont nem érződik a kettő kapcsolatából adódó feszültség.

Nagy Boglárka egyszerre könnyed, impresszionisztikus és erőteljesen lendületes felhő-sorozatán más és más technikával (rézkarc, mezzotinto, lágyalap, hidegtű, vegyes technika) érzékelteti a különféle felhőtípusok forma- és színjátékából adódó érzelmi, hangulati töltést. Közismert, hogy mennyire fontos a megfelelő művészi technika megválasztása a mű céljának, mondanivalójának megjelenítése szempontjából. A grafikusoknak rendkívül szerteágazó, variálható eszköz- és fegyvertáruk van e tekintetben. Itt kell megjegyezni, hogy amellett, hogy a mostani fiatalok mindegyike a mesterségbeli tudás birtokosa, legtöbbjük ideálisan választja ki azt az eljárást, mellyel a leghitelesebben tudja kifejezni mondandóját. Az ilyen téma- és hangulatvariációk pedig szemléletesen bizonyítják ennek jelentőségét.

Leel-Őssy Enikő pedig nem technikai, hanem stílusbeli különbségek variálásában jeles. Istenek, héroszok, emberek, démonok című, tízlapos linóleummetszet-sorozatában tíz kultúra hitvilágát mutatja be, melyek voltaképpen illusztrációk egy erről szóló könyvhöz, de nem a szöveget követik, hanem ráhangolnak, kiegészítik. Kivitelezése professzionális, a kultúrstílusok bravúros visszaadásában pedig mélyen empatikus. Fábry Olívia is misztikus témát talált, bár kozmikus képei sokkal inkább „belső tájak”, semmint a világűr tudományos illusztrációi. Vegyes technikájú, kifinomult egyedi grafikái realisztikusabbak, míg a felettük futó, hatalmas, alapozott vászonra rögzített linóleum-körpanoráma ezek átirata, érzékeny sommázása. A vászon alap egy szokásostól eltérő, festményszerű megfogalmazás felé viszi a grafikát. Varga-Gedő Zalán Zoltán finom vonaljátékkal, tónusátmenetekkel jellemezhető, a német expresszionista mesterek munkáit (technikai tökélyben is!) megidéző kőrajzai konkrét tájelemekre utalnak, de éppúgy belső, lelki tájak megnyilatkozásai. A „stíluslélektan”, Worringer nagyhatású Absztrakció és beleérzés című művének hatására az elidegenedés jelenségét vetíti egyoldalúan (de az alkotás szubjektivizmusának jogán) komor tájképeibe.

A kevésbé meghatározott sorrendű, darabszámú, önálló lapokként is élvezhető grafikai szériák mellett a munkák nagy részét a sorozatok installációként való összeállítása jellemzi. Staudt Ágnes sífelvonót ábrázoló, fotóalapú szitanyomatai egy központi kép köré szerveződnek, az ebből kibontható rétegek, mint a percepcionális (lebegés, mozgás érzékeltetése), stilisztikai (részletgazdag és egyszerűsítő fogalmazás váltakozása), vagy a metaforikus értelmezés alapján, mely szerint műve a gondolatrendszerek köré csoportosuló érzések, képek többrétegű képi megfogalmazása.

A variációs lehetőségek vizsgálatára, a másolás, másolódás és a parafrázis gondolatára épülnek Maróti Dénes fénymásolatai, melyeken a tévéképernyő ismétlődik kis módosulásokkal, az egyformaság különbözőségére (vagy fordítva), egyéni olvasatban pedig szellemesen e köznapi cselekmény egyhangúságára utalva.

A személyiség nyíltabb önfeltárása, a személyes gesztus közvetlen jelenléte figuratív megfogalmazással párosul. Boros Mátyás Gábor gyerekrajzokra emlékeztető cerkafirkáit lefénymásolta és felnagyította, a számára fontos részeket pedig sokszorosított grafikai eljárással (hidegtűvel) is kidolgozta, és a műbe applikálta. Olyan technikát választott, mely megőrzi a szabadkézi rajz kötetlenségét, frissességét. Sajátos rendszert alkotó lapjai köznapi, de jelképessé vált dolgokat (ház, szék, kutya, vonat, stb.) ábrázolnak. Németh Róbert az egyetemen eltöltött éveit eleveníti fel kifejező portrésorozatán, melyen a legkevesebb eszközzel, jellemző gesztusaikkal, attribútumaikkal sikerül kifejeznie az ábrázoltakat. A puritán vonalrajzokon a mély- és magasnyomás együttese különleges, érdes felületet, monokróm színhatást eredményez. Molnár Erika litográfiáin viszont rajzokból kivágott allegorikus alakok, múzsák tűnnek fel, melyek a szellemi világ megtestesítői. Filozofikus síkon az anyag és szellem kapcsolata, látszólagosan a tér- és síkbeli formák többszörös variálódása, mozgása foglalkoztatja. A vázlatos rajz és a kőrajz együttese sajátos képi világot eredményez.

A figuralitáson belül az újszerű formák keresése, a síkből a térbe való kiterjedés közötti átmenet jellemzi Födő Gábor zuhanyfüggönyeit. Már egy ideje a legbanálisabb köznapi alaphelyzetekkel foglalkozik (főzés, bevásárlás), legfőképpen a fürdés témájával. Függönyeire egyszerű kontúrrajzú strandolókat szitázott. A szitanyomás lényegretörő fogalmazást valósít meg, ezért kedveli, mellette vonzódik a nem szerves és nem kifejezetten grafikai hordozó anyagokhoz, az ebből kihozható más minőséghez. Öt függönye együttesen szobor-installációként szemlélhető, melyek sorrendje és áttetszősége, a rétegek térbeli viszonya is fontos. Humoros, groteszk, „hrabali világa” ritka e műfajban, egyik mestere a védés alkalmával lelkesen meg is jegyezte; végre valaki humorizál a grafikában!

Hasonlóan elragadó Ráskai Szabolcs tárgyegyüttese a gasztronómia tárgykörében. A többrészes mű Apollinaire ételkreációit jeleníti meg, az ebben szereplő linóleummetszet-sorozat a századelő hangulatában rekonstruálja az ételkölteményeket. Művét, mely a szürrealizmus és a dada mellett Marinetti futurista konyháját is idézi, a humor mellett a kifejezés abszolút szabadsága jellemzi. Antal Balázs ötletes és ironikus, személyes hangvételű kinyitható doboza (a pop up – kihajthatós könyvek mintájára) a harmadik dimenzióba lép át. Benne családi fotók alapján sematikus figurákat és élethelyzeteket ábrázoló szerigráfiákból, s a környezetet alkotó, idegen anyagokból (kavics, stb.) felépített életkép tárul elénk.

Zagyva László objektjén valósul meg legtisztábban a síkművészet térben való kiterjedése. Fémdoboza kifinomult gondolatiságot hordoz: az ember által saját képére formált környezet hatásával, az épületek, tárgyak és az ember kétélű viszonyával foglalkozik. Funkciótlan gépébe szellemesen belehelyezte alkotóját, vagyis saját magát, önarckép formájában.

A tiszta absztrakció jegyében született másik két mű közvetlenebb társadalomkritikáról vall. Drozsnyik DávidAz utca és én című installációjában az utcai falfelületek kollázsszerűen egymásra épülő grafikus jeleit használta fel nagy érzékenységgel. A szerigráfiák mellett elhelyezett nagyméretű (falként vagy hirdetőoszlopként magasodó), ragasztott, festett felületű hasáb munkái eredeti közegükbe való visszahelyezését, az utcakép változásait demonstrálta. Király András is a nyilvános teret választotta témájául, a lakótelepek sivár környezetének javítását, egy huszonnégy linóleummetszetből álló hatalmas homlokzatdísz elhelyezésével. A bravúros munka meg is valósult az eredeti környezetben, fotón dokumentálta. Egy nyomatot, melynek ornamentikája a jellegzetes „LTP”-s mozzanatokból és motívumokból áll, hatalmasra növelve állított ki.

A tervezőgrafikusok munkáit a műfaji besorolás (komplett arculattervezés, információs rendszer megtervezése, CD-lemez-, weboldal-, plakáttervek) szempontjából csoportosíthatjuk leginkább, de ezen belül is megragadhatók a különbségek a választott témák tekintetében. Több mű középpontjában a távol-keleti kultúra, az őselemek, a vallás, az ezotéria állt, ráadásul ezek a témák már a tavaly diplomázók körében is igen népszerűek voltak. A technikát tekintve a munkák többsége számítógépes grafikára és fotóra épült.

Kiss Zsombor témájával és sokoldalúságával ragadott meg. A fürdőkultúra népszerűsítése céljából Budapest fürdőinek átfogó arculatát tervezte meg. A vizuális kódrendszer elemei (logó, betűtípus, színek, stb.), a promóciós tárgyak, plakátok motívumai a víz, valamint együttesen a négy őselem szimbolikus tartalmai köré csoportosulnak. Ennek megfelelően, a társművészetek (formatervezés, szobrászat) bevonásával készült információs táblája is egy olyan, több üvegrétegből álló, áttetsző térkompozíció, mely a víz képlékeny, tükröző tulajdonságaira reflektál.

Ördögh László egy képzeletbeli cég, az Inferno (nomen est omen) teljes arculatát készítette el (prospektus, névjegy, boríték, levélpapír), stílusában sztereotip elemeket használva (vörös és fekete színkombináció, erotika, stb.). Humoros és provokatív munkáját egy kommunikációs kampánytervvel toldotta meg, melynek célja az „ördögbe vetett bizalom visszaszerzése”.

Szőke Péter jó borok iránti szenvedélye érződik különböző borfajtákhoz tervezett címkéin és a termelő számára készített arculati elemein (levélpapír, boríték, névjegykártya, stb.), melyek a mai divatos, progresszív, fiatalos stílus helyett klasszikus irányvonalat követnek.

Pusztai Diána Katalin egy parfümcsalád termékarculatát, csomagolástervét készítette el, egyszerű, elegáns megfogalmazásban, két szélsőséges stílus, a letisztult, modern forma és a lendületes, barokkos betűk egyensúlyára törekedve.

Csizmadia Tünde a Millenáris Parkba tervezett olyan korrekt információs grafikai jel- és táblarendszert, melyek az épületek ipari jellegével és színvilágával remekül harmonizálnak. Szellemes és leleményes volt Markolt Sebestyén munkája: a székely-magyar rovásírás betű- és karakterkészletére tervezett egy komplett, utcai és közlekedési jelzőtáblarendszert, e kulturális örökséget mindennapunk részévé téve.

Igazi kreatív, grafikusi teljesítmény Muka Péter Dániel diplomamunkája, mely egy teljesen új, általa megteremtett betűtípus terve. Leginkább az új betűk kiállítása és alkalmazott felhasználási területe érdekelte, ezt egy oldalpáron, CD-borítón és lemezen, pólón és más hordozókon demonstrálta. Elmondása szerint a kétéves tervezési folyamat során ugyanaz a művészi igény és minőségi elvárás merült fel, mint például a szabadkézi rajzolásnál.

Juhász PéterUp to Art néven virtuális galériát tervezett az internetre, mely bemutatkozási és értékesítési lehetőséget kínál fiatal képző- és iparművészek számára. A feszes dinamikájú és stílusú portálhoz a galéria teljes arculati tervét is mellékelte (levélpapír, boríték, névjegy, stb.). Dame VandaPlanktone című, pesti szórakozóhelyeket kínáló weboldala témájának megfelelően játékos, eleven, fiatalos hangulatú. Kecskés BarbaraAz aranyozás mestersége című katalógust és internetes oldalt klasszikus, elegáns stílusban és rendkívül informatív módon készítette el.

Szécsényi Ádám bikaviadalról szóló interaktív CD-ROM-ját feltehetően spanyolországi élményei inspirálták, melyet a témához illő, karakterisztikus stílusban (latinos betűk, agresszív színhatások, piros, fekete, arany kombinációja) készített el.

Beke Veronika egy teacsalád arculatát tervezte meg a négy őselem mentén (embléma, dobozok), a teázás kelléktárával (teáskészlet, itallap, alátétek, stb.), olyan hangulatos enteriőrbe varázsolva, mellyel szinte belsőépítészeti munkát teljesített.

Tóth Mariann is az őselemeket választotta témájául. Haydn Évszakok-oratóriumához készített CD-borítót, szövegkönyvet és kísérő füzetkét. Kiegészítésként a borítót négy részre bontva, felnagyítva plakátként is kiállította. Alapmotívumként halpikkelyről készült fotogramok váltakoznak formailag és a négy évszak jellegzetes színeiben, a kottakönyvből vett idézetekkel alátámasztva. Színben, hangulatban és kivitelezésben is nagyon finom, érzékeny munka. Tulok Lívia a hét főbűnt ábrázolta a megjeleníthetőség határait feszegető expresszív plakátjain. A digitális fotók középpontjában a témával kapcsolatos emberi szituációk állnak, a süketnéma jelrendszer gesztusaival és idevágó középkori vers idézetekkel kiegészítve. Az ezotéria jegyében fogantak Klausz Andrea JI-KING, ősi kínai jóskártyái és a hangulati kiegészítőként hozzájuk tervezett plakátok, dobozok, pecsétlők, személyes és meditatív légkört teremtve.

Idén nagyon erős grafikusmezőny végzett. A friss diplomások egyaránt eleget tesznek a szakmai elvárásoknak, a megfelelő technika megválasztása és a kivitelezés terén, de meg is képesek haladni a mesterségbeli tökéletességgel manapság sajnos gyakran párosuló érdektelenséget (nem kevés kivételtől eltekintve). Érzékenységük, teljességigényük és évek óta áhítozott formabontó-megújító szemléletük segítenek kimozdítani és újból népszerűvé tenni ezt a műfajt. Higgyék el, érdemes.