Közkinccsé tétetik!

Diplomavédés a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán

Lengyel András

2005 június 22. A vizuális nevelőtanár szak hallgatóinak záróvizsgája 10 órakor kezdődik, helyszín a Művészeti Kar Damjanich utcai épületének aulája. Balogh Tünde diplomamunkái első pillantásra monokróm képeknek tűnnek, ám a szürkés-zöldes mezőkről kiderül, hogy vattás-felhős égi mezők, melyben apró emberi figura lebeg, zuhan, repül. A néző számára csak a képcím nyújt támpontot: Ugrás I-II.-III. Ez a billegő bizonytalanság illik a kiegyensúlyozott szín-tónus viszonyokra is. Hol van a fent, és hol van a lent? Ahogy a figura feloldódik a végtelen égben, úgy oldódik fel a néző a képben mint meditációs objektumban. (k: Somody Péter, o: Lengyel András)

Barabás Norbert számítógépes animációs filmet mutat be: A gyermekkor vége, teremtésmítosz. 2005-ben Platón árnyai nem a barlang falára, hanem a képernyőre vetülnek és megpróbálnak áttörni rajta. Az öntudatra ébredés, a szerző önvizsgálata azt sugallja, hogy földi civilizációnk számára ez a túlélés egyetlen lehetősége. A látványt az új technikai apparátus közvetíti, lehetőséget teremtve 3D-s fraktált tájak és dokumentum felvételek alkalmazására. Saint-Exupery Kishercege Űrodüsszeiája során Pécsre érkezett a Tettyén gondolkodik a múlton és féli, félti a jövőt. (k: Colin Foster, opponens: Kismányoky Károly)

Imre Sándor dokumentumfotó sorozatán városszéli lakótelepet látunk. Itt készült el a diplomamunka festői objektivált része, amely nem más mint egy lakótelepi környezetben álló, átfestett betonpanel garázs. Tökéletes mimikri, léptékváltással. Mű és modell váratlan találkozása és együttélése. A diplomavédésen elhangzott, hogy a helyi lakók értették és elfogadták az ötletet, a mű beépült a környezetbe. Szemléletváltásra késztető, reményre jogosító munka, mobilizálja a közönségét. Az eredeti helyszín, a műtárgy és a munkafolyamat egy fotósorozatban teljesedik ki, felidézve a christói hagyományt: ezt eredetiben is látni kell! Katasztrófaturizmus helyett, katarzisturizmus a lakótelepen. (k: Somody Péter, o: Hegyi Csaba)

Kiss Anna képei a kollázs és a montázs továbbélésének bizonyítékai. Címük, Álom és Valóság és valóban csupa kettősséggel találkozunk: festett és ragasztott felületekből szerveződnek a kompozíciók. Pszichedellikus színhasználat az olajjal festett részletekben, és rajzszénnel átdolgozott fénymásolatok a ragasztott felületeken. Ebből fakadnak a pozitív és negatív formák téri játékai, optikai csalódások: az előtér és háttér viszonylagossága. Erős személyes fantáziával találkozunk: a megérzés-elvágyódás-álom-valóság-ébrenlét a képeken egybeérik és az anyaghasználat is ezt szolgálja. (k: Somody Péter, o: Pinczehelyi Sándor)

Délután 15 óra. Kocsis Csaba multimédia eseményét elsötétített műteremben együtt élik, izzadják végig diplomázók, vendégek, tanárok és diákok. Komplex Gesamtkunstwerk-igényű műegyüttes. A vetített mozgókép háttér is és önálló képelem, befogadja és kiemeli a védőruhába bújt emberi alakot. A Grin Psst! Több mint élőkép. Sokkoló környezetmű és mondanivalója súlyos gondolati tartalmakkal terhes. Fortyogó hullámok, és sárgás füstfelhő árasztja el a képmezőt, melyet ismétlődve vörös vérpatak önt el és keveredik az áradatba. A bugyborékoló hangeffektus a hangfalból is jöhet és a védőmaszkos, légzési nehézségekkel küzdő alaktól is származhat. A szereplő mellett álló ruhafogason tarka plüssállatokból varrt felöltő, ez nyújt egyetlen választási lehetőséget. Egy másik szerepre szolgál, vagy a túlélésre? Banálissá váló aktív környezetszennyezésünk csapdahelyzet, de még ennél is súlyosabb a kórisme: a közöny maga a passzív környezetrombolás! (k: Kismányoky Károly, o: Fodor Pál)

Kovács Borbála vezérmotívuma esztendők óta a tükör, a tükörkép, az ablaktáblákban történő tükröződés és az önarckép viszonya. Szakdolgozatát szintén a tükörről és annak művészetelméleti vonatkozásairól írta. Diplomamunkája festett objekt. Eredet gerébtokos ablakot emelt ki a falból és műterme terébe helyezve benézett a nyitott ablaktáblák közé. Tükröződő önarcképét és közvetlen környezetét festette meg. Az ablaküvegek helyére az önarcképek kerülnek (olaj/vászon) illetve az üveglapok tükröződése eredeti tárgyi mivoltában is bemutatásra kerül. (k: Lengyel András, o: Hegyi Csaba)

Magyar Adrienn vásznain hatalmas sárga citromokat látunk, fekete háttér előtt. Grisaille technikával, gazdag lazúrokkal megfestett monumentumok. A citromság emlékművei. Festészeti hagyományok újraértelmezési kísérlete. Egyszerre portrék egy gyümölcsről, csendélet részletek, dekoratív arabeszkek, és emblematikus formák. Képegyüttese igazolja, hogy ma is érvényes a szinesztézia. A sárga színhez társítjuk a savanyú ízt, a fekete/sárga egy sajátos lelkiállpotot közvetít. (konzulens: Hegyi Csaba opponens: Valkó László)

Nagy Ildikó Víz alatti világokba csábít bennünket nagyméretű, tengermélyi panorámára emlékeztető tablóin. Kék ipari olajfestéket használ és kiaknázza lehetséges analógiákat: monokróm felületre csorgatja a festéket, az anyag önmozgására hagyatkozik, a változatos hígítás, száradás, bőrösödés alakítja ki a végleges művet. (k: Somody Péter, o: Hegyi Csaba)

Novák Anett egyéni technikát dolgozott ki, természetes növényi rostokat (raffia, kender, spárga, gyapjú) zár két műanyag fólia közé: az eredmény vákuumcsomagolású textil, szokatlan kalligrafikus zárvány. (k: R. Fürtös Ilona, o: Odrobina Tamás)

Új szemléletű szobrászi munkával, a szobrászat mibenlétét felülvizsgáló művel jelentkezik Rajnai János. Egy háromdimenziós térplasztika és egy kétdimenziós, számítógépes grafikai sorozat demonstrálja gondolatmenetét, melynek lényege a mindenkori műélmény ábrázolhatóságának kísérlete. Ezt konkrétan a szobor-posztamens viszonyán keresztül próbálja ábrázolni. Fogalmi tér(le)építést, dimenzióváltást, dimenzióértelmezéseket hajt végre, amely (számomra) egy új esztétika ígéretét rejti. (k: Gaál Tamás, o: Palotás József)

Simon Erika az Improvizációja az előre nem láthatót, a rögtönzést, az ösztönösséget állítják szembe az általa felülvizsgált kötöttségekkel, az előre meghatározottal. Az improvizáció az anyagban jön létre, a festői munka folyamatában. A folyamatmű ciklusokban jön létre, képlékeny struktúrában, lineáris időbeli tevékenység során. A kiállított festmény – az eljárás dokumentuma – egy zeneinek mondható, harmonikus mű, amely egy ritmikus frízre emlékeztető nem-kompozíció. (k: Somody Péter, o: Appelshoffer Péter)

Lágy tónusú lírai kompozíciókat fest Szalma Karolina. Realizmus és informel határán egyensúlyoz, miközben a szemünk felfedez egy-egy valós részletet Az ablakon át: egy csipkefüggöny mintáját, egy megcsillanó fényfoltot. Szubjektív esetlegesség, gyermekkori élmények inspirálják alkotójukat. (k: Somody Péter, o: Hegyi Csaba)

Tollas Tamara nagyformátumú nonfiguratív kompozíciót épít. Bár a klasszikus konstruktivizmus talaján áll, képépítése már a 21 századi. Négy egymáshoz illeszkedő vászon, az elemek és színek időszakos konstellációival.(k: Somody Péter, o: Appelshoffer Péter)

A digitális fotográfia és a festészet találkozik Tóth Gabriella diptichonján. Photoshoppal készült vászonra printelt fotó, amelyre lakkozott felületű szöveges átfestés került: Wish I had an angel.

Rendhagyó munkával szerepelt Tóth Judit, egy ezüst ékszercsaláddal, amely lágy, vékony ezüst huzalokból összefont fémcsipkéből készült. A finom vonalú munka különlegessége – az egyedi technikán kívül – az új ékszertípus, a női mellkosár. (k: Bardócz Barna, o: Pinczehelyi Sándor)

2005. június 27. délelőtt 10 óra, a Hattyúház kiállítóterme, a festők diplomavédése. Baráth Nóra a szakdolgozatát a fehér-fényfestészetről írta, s vásznai is a kozmikus-organikus transzcendens festészet jegyében születtek. Nagyméretű sugárzó festményeinek színei, a vörösek, narancsok, sárgák és lágy rózsaszínek, érzékeny átmenetekkel – a derengő fehér háttér előtt – szinte beszippantják a szemlélőt. (k: Tolvaly ernő, o: Lengyel András)

Földesi Barnabást a festészeti hagyományok, a szakmai örökség, a művészettörténet mint átélhető univerzum foglalkoztatja. Kísérleti terepéül Szinyei egyik tájképét választotta, amelyet a kortárs festőiség gesztusaival írt át. Bár elegáns eklektikája az idézeten alapul, munkái mégsem stílusgyakorlatok, programja a festészeti tevékenység átélése, élvezete, célja a szakma legbelsőbb titkainak, furfangjainak újra-felfedezése, saját felszabadult, tiszta festészetének kialakítása érdekében. (k: Valkó László, o: Tolvaly Ernő)

Huszti János diplomamunkája a tájkép mai lehetőségeit, létjogosultságát vizsgálja Táj-tér-kép című installációjában. Megpróbálja egyesíteni a horizontális és vertikális nézőpontokat. A nagyméretű táblakép a szántóföld-horizont-égbolt alaphelyzetet elemzi. Szemmagasságból tekintünk erre a végtelenbe futó tájra, miközben lábunk előtt a városi táj felszámolt hantjai, aszfaltdarabok hevernek. Egy lépést sem kell tennünk és a műegészbe pillantásunk bevonja a kiállítótermet is mint tájat. Az önreflektív munka a tájat metaforaként használja és ráadásként gondolatait egy fiktív Aszfalttársaság szellemes manifesztumában is megfogalmazza. (k: Lengyel András, o: Tolvaly Ernő)

Kun Erzsébet olaj/vászon sorozatán elemei erejű kék-vörös-sárga színélménnyel találkozunk. A festés folyamán színei hol testté válnak, hol organikus káosszá: mint torzók hús-bőr-ránc organizmusok, magok és megnyíló termések formáját öltik, megtelnek élő energiával, robbanni készülő feszültséggel. (k: Valkó László, o: Tolvaly Ernő)

Szikla és vízSárközi Anikó finom szépségű, tompa színvilágú vásznainak összefoglaló címe. A természeti jelenségek és az emberi természet analógiájára épül a szikla és víz ellentétének szimbolikája, amely a kettősség mindenhol jelenlevő küzdelmét jelképezi. Tekintete a lényegre összpontosít, de felfedezi a természeti látvány részleteit is, Dürer zsombékja??? (Nincs neki ilyen csak a Nagy fűtanulmánya) idéződik emlékezetünkbe. (K. Valkó László, O: Nyilas Márta)

Simon Edina sokalakos kompozícióra vállalkozott, Fürdőzők címmel, amely alapvetően az ember a tájban impreszionista-realista hagyományát eleveníti fel. A nyári strand életteli látványát rögzíti. A figurák és embercsoportok szellős-zsúfolt elrendezésére nagy gondot fordít, a vágások, a formai építkezés és a foltrendszer gondos szervezése jellemzi. Színhatásának lényege a testszínek és a kék vízfelszín találkozása, a komplementerek felerősített használata. (k: Somody Péter, o: Nyilas Márta)

2005 június 29. délelőtt 11 óra, Istenkúti szobrászműtermek, a szobrászok diplomavédése. Forrás Tímea Fémkéreg című térformája két elemből épül fel: egy külső acél tok (fémszerkezet) zár magába egy gőzölt bükkfából készült (organikus) belső magot. Racionális alapkoncepció, architektonikus formák. A technikai kivitelezés perfekt, a két térforma illeszkedése lenyűgöző és az alkotó izgalmas problémára tereli a figyelmet: szobrot vagy makettet látunk? Hol billen át a műtárgy az építészet szigorúságából a plasztikai világba? (k: Gaál Tamás, o: Colin Foster)

Gyuris Róbert posztindusztriális mesterséges természeti környezetünk – szofisztikált második természetünk – műtárgyait igyekszik megvalósítani. Ami tegnap még science-fiction volt, mára megvalósult riasztó valóság. A következő generáció beleszületik a természet organizmusától elszakadt művi-manipulált-amorfba. Az információs társadalom kitermeli a maga paradoxonjait: az információ önálló életre tör, elhagyva kiötlőjét, az embert. A valaha festett információs jel elveszti eredeti jelentését és esetleg mintává, dekorációvá válik, de mindenesetre önálló entitássá válik. Az „Egy zöld szobor” idézőjele ezeket a szellemi és plasztikai manővereket jelenti és egyszerre zárja magába. Az értelmezés megkísérlése ránk hárul: az égetett kerámiaformára felvitt piros szín kioltja a plasztikai formát, az új dimenzióban a szín és a forma együttese válik műegésszé. (k: Gaál Tamás, o: Rétfalvi Sándor)

2005-ben a művészeti egyetemek tevékenysége szerves része a kortárs művészeti életünknek. A diplomavédés nyilvános, a diplomamunkák autonóm művek. Eredmények. A jövőt jelentik.