Minden szónál szebben beszél a … látvány?

Látványtervezők diploma-kiállítása

NAGY EDINA

A cím nem pusztán egy jól ismert idézet rosszul sikerült átköltése. A kérdés tulajdonképpen szó szerint értendő, hiszen a látványtervező szakos hallgatók diplomamunkáinak védésén a műveknek/maketteknek kellett beszélniük a diplomázók mellett (ha nem is helyettük).

És mi lett volna, ha csak a látványra hagyatkozunk, eltekintve a szóbeli kommentároktól, magyarázatoktól? Megvédték volna magukat a művek szószólóik nélkül is? Mielőtt e kérdést megválaszolnánk, haladjunk sorjában, tekintsük át a kiállított munkákat. Nem lesz nehéz, hiszen a látványtervező szak a legkisebb létszámú a Képzőművészeti Egyetemen. Idén is csupán öt hallgató fejezte be tanulmányait. Fodor Viola, Karóczkai Tünde, Lencsés Dóra, Nemes Takách Kata és Őry Katalin.

A diplomamunkák tárgyalása előtt azonban tisztáznunk kell egy, e sorok olvasójában talán felmerülő kérdést, hogy mit is jelent tulajdonképpen a „látványtervező szak” kifejezés? Recenzens, legalábbis a védés napjáig, abban a (tév)hitben élt, hogy a látványtervezés nem pusztán színpadi látványt (díszlet, illetve jelmez)tervet, hanem ennél jóval többet jelent. A legkülönfélébb típusú (mind kültéri, mind belső térben zajló) események, rendezvények látványtervét a showműsortól a magán jellegű rendezvényekig, kiállítási látványtervet, enteriőrtervezést stb. Ám a felismerés, miszerint a Képzőművészeti Egyetemen a kifejezés kizárólag színpadi látványtervezést foglal magában, erre készítik fel a hallgatókat öt éven keresztül, számos színházi gyakorlattal kiegészítve az elméleti/gyakorlati képzést, nem sokáig váratott magára. A hallgatók az utolsó évben maguk választják ki a saját díszleteik-jelmezeik között színre vinni kívánt darabot. Ehhez a témavezető tanáron kívül szakmai konzulensek nyújtanak segítséget számukra.

Fodor Viola egy monumentális mű, a Kerekasztal-mondakört feldolgozó Merlin avagy a puszta ország című Tankred Dorst dráma feldolgozását választotta. A helyszín cseppet sem szokványos színpadi tér, a Magyar Szentföld Megváltás Templomának maradványai, egy 1942-ben félbehagyott, majd sokáig raktárként funkcionáló fiktív templomtér. Ennek megfelelően egy szabadtéri előadást kell elképzelnünk, hiszen a tér nem fedett. A (a makett szerint legalábbis) ellipszis alakú teret a diplomázó kívülről öt projektorral világítaná meg, melyek a betonfalakra vetítenének. A látványt nagyban befolyásolná még a ködgép használata is. A cél természeti jelenségek hatásainak érzékeltetése a színpadi téren belül. Az előadás legfontosabb eleme, tárgyi kelléke a (kerek) asztal, ami több funkciót is betölt az előadás során, s adott esetben eltüntethető. A nézők, a kerekasztal jelentőségét hangsúlyozandó, körben foglalnak helyet. A többi kellék (vértek, stb.) azonban mindvégig a térben maradnak, a színészek gyakorlatilag a színpadon öltöznek át, s bizonyos díszletelemek többször felhasználhatók.

A jelmez korhűen a kelta mondavilágból merít, Merlin jelmeze szintén többfunkciós, köpenye ugyanis kiforgatható, ami változásairól informálja a nézőt. Bár a diplomázó hallgató érvelése többnyire a makett mellett kiállított számítógépes animációk leírására szorítkozott, a munka, különösen a nem szokványos méretű térválasztást, s ennek betöltését/bejátszását tekintve meggyőzőnek tűnt. A kérdés természetesen, hogy egy ilyen monumentális, több órás mű színpadra vitele milyen sikerrel valósítható meg, nem megválaszolható, s az is szinte bizonyos, hogy egy ilyen típusú előadás sikere nem elsősorban a díszleteken múlik.

Karóczkai Tünde egy egzisztencialista dráma, Sartre A legyek című művének díszlet, illetve jelmeztervét készítette el. A fiktív helyszín egy régi csepeli gyárépület, a tervek azonban a Nemzeti Színház méreteire adaptálva készültek. A legfontosabb hatáskeltő eszköz itt az alsó megvilágításból érkező fény, amely jelenetenként különböző színű: sárga, vörös, zöld, stb. lehet. A színhatást fokozza még a polírozott vörösréz padló is, ami tükörként funkcionál. A jelmezeket illetően a domináns szín a fekete, némelyikük a szadomazo kosztümöket idézi, a legyek kékeszöld, testhezálló, szőrös, anyagát tekintve a mai úszódresszekre emlékeztető ruhákat viselnek. Az egyetlen, a központi jelenet instrukciói szerint fehérben megjelenő alak Elektra. A nézők a térben helyezkednek el, hogy miként, az nem derült ki a bemutatás során. A látvány kétségkívül domináns, agresszív, visszafogottnak semmiképp sem nevezhető, kérdés, hogy ez mennyiben válik egy egzisztencialista dráma javára?

Lencsés Dóra választása Show Szent Johannája. A nagyközönség számára kevéssé ismert mű (ami természetesen a fentebbiekre is vonatkozik, s kifejezetten üdítő, hogy a végzősök, témaválasztásukat tekintve „ismeretlen” vizekre merészkedtek). Teljesen szubjektív szempontok alapján ezt a prezentációt találtam a legmeggyőzőbbnek, furcsamód mégis erről készítettem a legkevesebb jegyzetet. Az alapelem, ami a díszlettervet dominálja, a giccs. A darabban megjelenő egyházi alakok jelmezének mindegyikén nagyméretű vérző Krisztus-szív látható, s a hatást még egy, a színpadi térben elhelyezett (a Thália Színházban vagyunk) műgyanta Krisztus is fokozza. Az egyház képmutatását és hazugságát kevés kellékkel lehetett volna ennél jobban hangsúlyozni. Johanna, a nő, akit kihasználnak, cserbenhagynak, majd feláldoznak, természetesen szintén férfikosztümben jelenik meg a színen. A kiállított jelmezek közül Lencsés Dóra kosztümjei voltak a legaprólékosabban kidolgozottak, a katonai zöld motoros ruhák még a maguk agresszivitásában is finomságról tanúskodtak, a cipzáras megoldások, amik minden jelmezen szerepelnek, tökéletesen kivitelezettek voltak. A két szembenálló tábor, az angolok és franciák megkülönböztetését a jelmezek színe (khakizöld-barna) segítette elő. A maketten paravánszerűen ki- és behúzható tolófalak választották el egymástól az egyes jelenetek színhelyeit, a munka egészében egy Magritte-festményt idézett. Szépen kivitelezett, klasszikusnak a választott helyszín ellenére sem nevezhető díszletterv, ahol a látvány valóban magáért beszél. (A prezentációból tulajdonképpen alig lehetett valamit hallani.)

Nemes Takách Kata nem kockáztatott, vagy inkább nagyon is sokat? Választása Madách Imre Az ember tragédiájára esett. Mint kiderült, a diplomázó hallgató különösen vonzódik a műhöz: felvételijére is ezzel készült. Magát a kommentárt tekintve ez a bemutató bizonyult a legszórakoztatóbbnak, az előadás meggyőző volt. A kiállított rajzok mindegyikére ez talán nem mondható el. A helyszín a Millenáris tere. Igen mozgalmas, teátrális, sok szereplőt, (tömegeket) mozgató előadás látványterve került bemutatásra. Minden színben szinte minden… Paradicsom festett háttérrel, forgatható nézőtér, a szónál is szebben beszélő díszletek: Konstantinápolyban keresztek, feszületek, Párizsban véres gumikesztyűk, vérfoltos trikolór köpenyek, az eszkimó színben civilizációs hulladék, a falanszterben kartondobozok a fejeken, az űrben teljes sötétség, forgó nézőtér, irányvesztettség. A hatáskeltő eszközök teljes skálája felvonultatott, a belső tér összmagassága is kihasználásra került, a Paradicsom ugyanis a nézők feje felett, 9 méter magasan található az elképzelések szerint. Egy rendkívül látványos és nagyratörő előadás tervei körvonalazódtak a prezentáció során.

Őry Katalin is a klasszikusokhoz nyúlt, Puccini Turandot-ja volt a kiválasztott mű, melynek választott helyszíne az Operaház. A klasszikus operadíszletek kritériumainak tökéletesen megfelelő anyag (főként jelmeztervek) kerültek bemutatásra. Keleties jellegű, szépen kidolgozott, világos színű merev selyemkosztümök, az arisztokrácia divatja. (A darab végén az instrukciók szerint Turandot megválik merev jelmezétől.) A köznép ruhái sötétebb tónusú, lágyabb anyagokból készülnek. A meghatározó színpadi elem az egész teret domináló forgatható legyezőforma, amelynek jelentősége, attól eltekintve, hogy valóban rendkívül hatásos elem, nem vált egészen világossá. A kiállított munkák közül Őry Katalin díszletterve volt a legfestőibb és legszínpadiasabb, amely kifejezetten jól illet a választott műhöz.

Összehasonlítási alapok hiányában nem áll módomban összevetni az idén végzett hallgatók terveit a korábbi évfolyamok teljesítményével. Egészében talán elmondható, hogy a mai színházi közegben nagy valószínűséggel kedvező fogadtatásra találnak majd a végzősök ilyen és hasonló típusú munkái.

Néha nem árt, ha a látvány is magáért beszél.