Körkérdés

BEKE LÁSZLÓ

Pauer Gyula (Műcsarnok) – összefüggésben Keserü Ilona tavalyi kiállításaival és Lakner László 2005 januárjára áthúzódó retrospektív kiállításával (régi Ludwig); (ha már ezt a három nevet leírtam, akkor) lehetetlen volt nem odafigyelnem Hajas Tibor kiállítására (Ludwig). Revelatív volt Erdély DánielSpidronja (Budapest Galéria), és nem maradt el tőle Rákóczy Gizella kiállítása ugyanott. – Más szempontból volt rendkívül tanulságos Peter Weibel kiállítása a Műcsarnokban, és megint más szempontból a Kép a képben a Szépművészeti Múzeumban (rendezte Gonda Zsuzsa). – A nagy port felvert nagy kiállításokról itt és most nem beszélnék. – Szubjektíve tartom nagyon fontosnak az Ornametria című csoportkiállítást a Renée Házban.

2. Nagyon sok esemény, illetve ezek legnagyobb része nem is csalódás volt, hanem „várható” – illetve megismételném az imént a „nagy porral” kapcsolatos álláspontomat.

3. Van-e olyan művész vagy esetleg csak mű, akit/amit az év felfedezésének tart?

Jelent meg több művész és mű is: számomra ugyan nem az „év”, csupán az „én” felfedezése, de mindezek felsorolása egyelőre túl személyes lenne – egy kivétellel: Erdély Dániel „spidronjai” (akár sok különböző műnek, akár egyetlen rendszernek vagy „családnak” fogjuk fel őket). Ugyan nem újak, de mintha a szélesebb szakma, a „média” és a „tudomány”, sőt a „társadalom” is ebben az évben vette volna észre őket.