Körkérdés

Muladi Brigitta

Az év rendkívül eseménydús kiállítási programjából most sem könnyű választani, ezért a kiállítástípusok szerint gondoltam végig az évet.

A magyar történeti festészeti kiállításai közül, (pl.: Munkácsy –MNG, Ilosvai-Varga István, Kmetty János – MűvészetMalom stb.) a Farkas István műveit bemutató gyűjteményes kiállítás mellett a BTM-ben, a Gyarmathy Tihamér kiállítás volt a legjobb a Kiscelli Múzeumban. Azon túlmenően, hogy eddig együtt ekkora anyag nem volt látható a festőtől, Gyarmathy művei a Templomtérben a nyers téglafalon – néhol ugyan gyérebb megvilágítással a kelleténél –…. kivételes élménnyel szolgáltak.

A kortárs egyéni kiállítások közül egy ellentmondásos hármas tárlat két része meglepetést okozott, és valóban az újdonság erejével is hatott, de ugyanakkor az év legnagyobb csalódása is ehhez kötődik. A Műcsarnokban egy időben rendezett Reigl-Lossonczy-Körösényi kiállításról van szó, ahol a Reigl Judit – itthon majdnem teljesen ismeretlen festőnő – munkái fogadták a látogatót, nagy megdöbbenésre, hiszen Lossonczy Tamás 100 éves születésnapjára tervezett reprezentatív és retrospektív kiállítást vártuk ezekben a termekben is.

Reigl Judit művészeti jelentősége vitathatatlan és fontos, hiszen magyar festőként Párizsban ért el sikereket, állandó kortárs bemutatók résztvevője, de vitatható a jelenléte a Műcsarnok legreprezentatívabb termeiben akkor, amikor Lossonczy Tamás régen elvárt kiállítása emiatt „szerénykedett” az oldalsó elnyúló terekben.

Körösényi Tamás Szellemeim című plasztikai sorozata az apszisban erős, és az életművön belül is lényeges váltást prezentált, amelyről az ÚM decemberi számában bővebben írtam.

Csoportos kiállítások közül a Derkovits ösztöndíjasok és a DLA-sok Ernst Múzeumbeli – több mindkét kiállításon ismétlődő alkotással – bemutatkozása nagyon jól rendezett és tartalmas anyagot vonultatott fel, ebből számomra kiemelkedő volt Baglyas Erika fotó-és installációsorozata.

Fiatal festők közül Ferenczy Zsolt Stúdiós, Losonczy István székesfehérvári és Szenteleki Gábor Start Galéria-beli kiállítása hatott az újdonság erejével. Ferenczy Zsolt és Losonczy István szintén tájképi eredetű munkáihoz például szorosan hozzátartozik egy-egy történet, vagy írásmű is, tehát a konceptuális szemléletmódot elegyítik a klasszikus festészeti hagyományokkal, Szenteleki Gábor a barokk festészetet idézi manierista elemekkel. Még egy kiállítást megemlítenék: Gink Judit textilművész Fészek-beli rendkívül érzékeny és megrendítő installációját, ahol drótszálakból szőtt rózsák alkotta függönyt és ágyat állított ki. A ritkán mutatkozó művész több figyelmet érdemelne.