Körkérdés

PATAKI GÁBOR

A 2005-ös év úgy alakult, hogy javarészt ugyanazon okok, események, kiállítások késztettek egyszerre örömre és csüggedésre. Mert nyilván öröm, hogy hosszú nyüszkölődések után van végre kortárs múzeumunk (a maga típusában, kategóriájában a jobbak közé tartozó), s nyilván csüggesztő, hogy egyelőre mégsem lett belőle hely, a nagy garral hirdetett és prezentált zenei események árnyékában munkatársai minden erőfeszítése ellenére a szegény rokon pozícióját tölti be, az amúgy is önálló bejárat nélküli lakrész programjai elvesznek az “erős többiek” között, s megfelelő közhangulat, közlekedési infrastruktúra híján a félig-meddig funkciója nélkül árválkodó közeli Lurdy-ház sorsa kísért vele kapcsolatban.

Öröm persze, hogy a kiállításra járás lassan újra kötelező társasági eseménnyé válik, hogy néha sorok kígyóznak egy-egy múzeumba való bejutásért, hogy a Múzeumok éjszakája nyaranta tömegeket indít barangolásra, s csüggesztő persze, hogy mindebből egyes politikai-kultúrpolitikai körök mindösszesen azt szűrik le, hogy a képzőművészetet is bevethetik immár a nyilvánosságformáló biznisz segédcsapataiként s szemük előtt immár csupa bevétel,- s hírvévnövelő kiállítás lebeg, ahol a szakmai, tudományos szempontok legfeljebb a mindenható menedzserek előszobájában kuncsoroghatnak bemutatásért.

Nagyon jó, hogy a műkereskedelem egyre nagyobb szerepet vállal a magyar művészet mindeddig rejtett értékeinek felszínre hozatalában, megismertetésében. Ám egyáltalán nem ad örömre okot hogy ennek kapcsán a szakma táborokra oszolva védi pozícióit, s hogy miközben az egyik oldal joggal kárhoztatja a másik fél időnként manipulatív szándékait, addig ellenkező részről inkompetenciával vádolják a többieket, azok viszont emezek jogos érveit s megállapításait is fensőbbséggel söprik le.

Örülni kell persze Kicsiny Balázs velencei sikerének, s szomorkodni azon, hogy mindezt nem tudtuk kihasználni, örülni kell Benczúr Emese meggyőző fehérvári kiállításának, vagy a Sensariások áttörésének, annak kevésbé, hogy mindez szinte ismeretlen maradt a média előtt.

Szóval átlagos év volt. Döntetlen.