Az intim szféra nyilvánossága

Csoportos kiállítás a Atóca Galériában

BORDÁCS ANDREA

Enteriör

Örömünkre ismét született egy galéria. És miért fontos ez? – kérdezhetnék sokan. Ez elsősorban a képzőművészet mint művészeti forma jellegéből adódik. Míg egy színházi előadás vagy koncert jó részt az előadás idejére koncentrálódik, a képzőművészetnek sajátja a permanens helyigény. Egy kiállítás a kiállítási idő alatt folyamatosan jelen van, s nemcsak a nyitvatartási időben. Sőt maga a helyszín is alakítja a látványt. Nelson Goodman a művészetek csoportosítására két kategóriát állít fel, autográfnak nevezi azokat a műveket – tulajdonképpen a képzőművészet hagyományos műfajait –, ahol az eredetiség, a hitelesség kérdésének az a kritériuma, hogy a mű (nyomatok esetében a dúc) fizikai valójában a művész személyes kézjegyét viselje, mivel a képzőművészet alkotásai alapvetően tárgyi mivoltukban léteznek. Az allográf művészetek – például a zene, az irodalom – esetében a hitelességet nem a tárgyi közvetlenségben kell keresni. Tehát a múzeumok, galériák és kiállítótermek – a hangverseny és színháztermekkel szemben – lényegéhez tartozik, hogy a művek tárgyi, anyagi mivoltukban folyamatosan jelen, sőt a kiállító térrel összhangban legyenek. Így eleve más tárgyi feltételeket s reprezentációs megmutatkozási lehetőségeket igényelnek.

A galéria távlati koncepciója, azaz az arculata jól tetten érhető ezen az első, bemutatkozó vagy galériaavató kiállításon. Atóca, a galériás, láthatóan két szempontot tartott szem előtt. Egyrészt lehetőséget ad a már bizonyított, befutott művészeknek – jelen esetben Fehér László, Halász András, Koncz András, Orosz István – az újabb és újabb megmutatkozásra, másrészt a legifjabb művészek számára is teremt debütáló alkalmat. Ez a koncepció azért is örvendetes, mert a nagy kiállító intézményekben történő kiállítások általában generációs alapon szerveződnek. A műcsarnoki EgyHetes azon ritka események közé tartozik, ahol a különféle generációk képviselői egymás mellett mutatkozhatnak meg. Ez a galéria elvet szeretné állandósítani. S szerencsés is a folyamatos párbeszéd a különböző generációk között, így motiválhatják igazán egymást.

Halász András: Komputer 2006 . olaj, vászon 90x70 cm

Ugyanakkor, ha alaposan megnézzük az itt kiállított műveket, azt tapasztalhatjuk, hogy a látszólag teljesen más habitusú alkotók és műveik közt mégis felsejlik egy közös szál, amely lényeges elemei e munkáknak. A sokféle alkotás közös jegye az intim szféra megmutatkozása. Ez lehet a családi kör jelenléte mint Fehér László munkáin, sőt a felesége az egyik festményen épp sminkelés, a nyilvános megjelenés előkészítése közben látható. Az intim szférába tartozik a meztelenség, mely Koncz András képein hangsúlyos szerepet kap. Szintén a személyes megnyilvánulás érhető tetten az önreprezentáció során, mint Orosz István anaforáján, ahol ráadásul saját magát egyik elődjével, Rembrandttal mossa egybe. Halász András képein az otthoni, tárgyi magánszférába nyerhetünk bepillantást. Atóca festményei belső lelki tájak. Sajátos szubkultúra vállalásával ismerkedhetünk meg Naomi Devil képein. A pályakezdők kísérletező kis termében szintén a magánélet egy-egy szeletébe nyerhetünk bepillantást. Gazdag Ági személyes hangulatú portrékat fest, turbékoló papagájokkal, Navratil Judit a magánélet helyszíneit, a lakás különböző helységeit láttatja felülnézetből, Gesztelyi Nagy Zsuzsa összefüggő festménysorozatán a személyes tárgyak – harisnyák, nyakkendők – burjánzanak, s szintén a levetkőztetett test, a női mell jelenik meg Verebics Katalin munkáján.

Verebics Katalin: Forbidden erotika 5. 2005. olaj, vászon, 80x80 cm

Tehát a felsorolásból is kiderül, hogy a talán csak esztétikai szempontú választást öntudatlanul is irányította a magánterület különböző művészi aspektusú megjelenítése.

Úgy tűnik ez a téma evidens, mindig kéznél van, ugyanakkor talán mégis a legérzékenyebb terület, mivel ezek a művek mégiscsak kitárulkozások mind a modellek, mind a művészek részéről. S a néző is abba a szituációba kerül, hogy a voyeurség izgalmával és szorongásával tekintsen ezen intim szférák nyilvános megjelenítésére.

(Atóca Galéria, 2006. IV. 6-?)