Tízéves a C3
Interjú Peternák Miklóssal, a C3 igazgatójával
BORDÁCS ANDREA

A C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány 10 éve jött létre. Célja eredendően az új tudományos-technológiai eredmények, felfedezések kulturális alkalmazásának, kreatív használatának, innovatív művészeti lehetőségeinek kutatása, fejlesztése, támogatása; új projektek létrehozása, művészeti, tudományos, kommunikációs, oktatási és kulturális programok kezdeményezése, megvalósítása és támogatása. Ez elmúlt évek tapasztalatáról Peternák Miklóst, a C3 igazgatóját kérdezem.
– Hogyan jött létre az intézmény, kinek a szervezésében, s milyen hiányok pótlására?
– 1996. június 26-án nyílt meg Budapesten az I. kerület Országház utca 9-ben a Magyar Soros Alapítvány, a MATÁV, és a Silicon Graphics Magyarország együttműködésének eredményeként C3 Kulturális és Kommunikációs Központ. Három évre tervezett, kísérleti programként indult, a Soros Alapítvány részeként, azzal a feltétellel, hogy ha a működés sikeres, a három év elteltével a program önálló intézménnyé válhat. A C3 az első három évben tulajdonképpen három egymás mellett, egymást kiegészítve működő feladathalmaz együttese: a program döntő eleme az internet magyarországi elterjedésének segítése, a hálózati kultúrával kapcsolatos ismeretek terjesztése, a non-profit és kulturális szférának pályázati úton történő hozzáférés biztosítása volt. Ingyenes internet-elérésre alkalmas terminálok működtek, tanfolyamok és workshopok, széles körű nyilvános aktivitás ennek érdekében. Konferenciák szervezése, kiadványok, weboldalak készítése éppúgy hozzá tartozott a munkához, mint a hozzáférés és tárhely biztosítása. Ehhez kapcsolódott a Soros Kortárs Dokumentációs Központ (SCCA) munkájának a folytatása új körülmények között, megváltozott kontextusban, valamint a médiaművészeti projektek, nemzetközi vendégművész-programok, magyar művészek számára kiírt műhelypályázatok, kiállítások szervezése, új művek létrehozása és bemutatása. 1996-tól 965 NGO –  különböző, a Soros Alapítvány pályázatán nyertes civil szervezetek, intézmények – számára biztosítottunk webtárhelyet, elérhetőséget, melyek közül az 1999-ben létrejövő C3 Alapítvány egyet sem szüntetett meg.
2000 és 2005 közé helyezhető a C3 működésének második szakasza, amikor a Soros Alapítvány és a Matáv létrehozta a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítványt, egy új, non-profit civil szervezetet, egyre csökkenő mértékű támogatást ígérve, mely ígéretet az alapítók a korábbiakhoz hasonlóan be is tartottak. Míg az első időszakban a nemzetközi fejleményekkel szinkronban, megfelelő feltételek mellett működhetett a C3, s került így fel a „térképre”, vált partnerévé olyan központoknak, mint a linzi Ars Electronica, a karlsruhei ZKM, a rotterdami V2, az önállóvá válás időszakában, a támogatások megszűntével már nem volt képes hasonló fejlődési utat járni, mint az imént felsorolt intézmények. Az expanzió helyett a koncentrált munka, a projektközpontú működés, vagyis a sokféle tevékenységi forma közül csak a finanszírozhatók fenntartása jellemezte ezt az átalakulást. Természetesen ez nem csupán egyes feladatok megszűnését, hanem új projektek kezdeményezését is jelentette. Például 2000-ben az internet elterjedését szolgáló programok megszűntek, már nem is volt szükség talán ezekre, ugyanakkor pedig elindítottuk, Magyarországon elsőként az exindex médiaművészeti magazint (http://www.exindex.hu/index.php ) valamint az on-line domain regisztrációs rendszert (https://domreg.c3.hu/ ). A C3 weboldalain (http://www.c3.hu/ ) szinte minden lényeges fejlemény megtalálható, ami az elmúlt tíz évet jellemezte, akár kronológia szerint : http://www.c3.hu/events/index-hu.html , akár az egyes projektek felől: http://www.c3.hu/collection/index.php, illetve a különálló, nagyobb vállalkozások önálló weboldalain.
– Hogyan működik az intézmény?  Hogy tud egy fiatal művész bekerülni? A C3-ban effektív médiaművészeti munkák létrehozására is van lehetőség vagy csak szervezőként, koordinátorként működik az alapítvány?
– Az elmúlt tíz évben legalább hetven új médiaművészeti alkotás készült el a C3-ban, részben a nemzetközi vendégprogram, az említett Műhelypályázatok, részben a C3 által szervezett kiállítások kertében. Utóbbiak között nagyszabású, tematikus rendezvények éppúgy találhatók, mint egy-egy új mű bemutatása a C3 1996–2005 közötti Galéria programja keretében. Amíg módunkban állt, tehát amíg források, hely és munkerő volt erre, működtettük a Műhelypályázatot, ami azt jelentette, hogy lényegében időkorlátok nélkül lehetett jelentkezni új mű megvalósítására, s ha a kuratórium jónak találta, elfogadta a tervet. Jelenleg csak nagyobb projektekhez kapcsolódóan tudjuk vállalni alkalmanként új művek létrejöttének segítését, minthogy e célra külön forrásaink, támogatóink nincsenek.
– Melyek voltak az elmúlt 10 év legjelentősebb eredményei és rendezvényei a c3 életében?
– A C3 technikai fejlesztései közül legismertebb talán az 1997-ben létrehozott freemail, az ingyenes, webfelületen működő levelezőrendszer, mely ma már a T-online tulajdona, de üzemeltetését, fejlesztését továbbra is a C3 végzi.  Nemzetközi médiaművészeti bemutatóink közül a négy nagy, Műcsarnokban rendezett kiállítást érdemes kiemelni, melyek közül az első az 1996-ban bemutatott A pillangó-hatás (http://www.c3.hu/scca/butterfly/index.html) jelentős mértékben hozzájárult a C3 létrejöttéhez, majd az 1999-es Perspektíva (http://www.c3.hu/perspektiva/) a 2000-ben rendezett Média Modell (http://www.mediamodell.c3.hu/ ), a 2002-es Látás-kép és percepció (http://vision.c3.hu/) következett. Ez utóbbi a kognitív idegtudományok kutatóival való szoros együttműködés eredménye, s velük azóta is számos közös projektet készítettünk, inkább a kutatás és fejlesztés irányába tolva el az együttműködést, de talán a közeli jövőben újabb nyilvánosan hozzáférhető eredményekről is be tudunk majd számolni.
A civil szférával kapcsolatos kezdeményezéseink közül a 19 év alatti fiatalok számára idén negyedik alkalommal meghirdetett Szabadfogású Számítógép Verseny az aktuálisan legfontosabb programunk.
Partnerként vettünk részt nyolc európai közösség által támogatott projektben, egy jelenleg is zajlik, ami nem rossz arány. Hármat ezek közül a Nemzeti Kulturális Alap is támogatott, hozzájárulva a vállalt önrész megteremtéséhez, amiben szívesen látnék tendenciát, mivel az európai közösségi pályázatokban való részvétel legfőbb akadálya a szükséges önrész megteremtésének nehézsége.
– Az eredeti célkitűzésekhez, adottságokhoz képest módosult-e és hogyan a c3 koncepciója és működése?
– 2002-től a C3 Alapítvány helyzete jelentősen megváltozott, hiszen további alapítói támogatás hiányában a korábbi stabil, kiszámítható működési feltételek helyébe egy bizonytalan, jelentős mértekben külső körülményektől függő helyzetbe kerültünk, mely több tanulsággal járt: Terveink szerint a működési és programköltségeket a saját bevételek növelése, pályázati források valamint állami és szponzorációs támogatás révén kívántuk megteremteni. Ezen alapvetően helyes elgondolás két elemét nem mértük föl helyesen: a bevételi források arányait és a pályázati források időbeli koordinációját. Az elmúlt négy évben világossá vált, hogy pusztán az eddigi tevékenység eredményeire alapozva a hazai környezet sajátosságai miatt nem tudjuk elérni a kívánt szintű állami, önkormányzati illetve szponzorációs támogatási arányt, vagyis itt stratégiát kell váltani, valamint eleve kisebb aránnyal számolni. 2005-ben fel kellett adnunk a korábbi bérleményünket, mivel a bérleti díj megfizetése vállalhatatlan akadályt jelentett a működésben, s ezzel együtt a publikus tereket: az előadótermet, Galériát, műhelyeket, vagyis a C3 Galéria, a C3 rezidenciaprogramja, a Műhelypályázat valamit az előadások, konferenciák házon belüli szervezésének lehetősége megszűnt. Viszont működési kiadásaink jelentős mértékben csökkentek, s programjaink szervezésében a kialakult partneri hálózat lehet segítségünkre.
– A C3 tervei között szerepelt a hazai videóművészet feldolgozása és gyűjtése. Ez hogyan valósult meg?
– 1998-tól kezdtük el valójában a hazai videóművészeti alkotások gyűjtését és archiválását, felismerve, hogy ezzel senki sem foglalkozik, ugyanakkor a videószalagok idővel menthetetlenül tönkremennek. Az archívum ma is folyamatosan gyarapszik, kutatók, egyetemisták rendszeresen használják, ugyanis csak „helyben olvasásra” van lehetőség mindaddig, amíg az archívumot műveikkel támogató művészekkel egy ettől eltérő megállapodást nem kötünk. Mivel a program célja elsősorban a gyűjtés és megőrzés volt, forgalmazásra, kiadásra értelemszerűen nem vállalkozhattunk. Új helyzetet jelent ebből a szempontból az internet gyors fejlődése, tehát az utóbbi lehetőségeket ebből a szempontból érdemes újragondolni.
– Milyen új típusú archiválási struktúra megteremtését dolgozták ki?
– A médiaművészet archiválásának problémája egyelőre inkább folyamatos kutatási téma, olyan gyorsan változik a technika, és olyan sokféle szempontot kell figyelembe venni. Több kezdeményezésünk volt, illetve részt vettünk egy kutatási projektben, mely a 404 Object Not Found. Mi marad a médiaművészetből? címet viselte. Akkor, két évvel ezelőtt a programban részt vevő partnerek így fogalmazták meg az alaphelyzetet: „A médiaművészet prezentációjának, dokumentálásának és megőrzésének nehézségei rendkívül összetettek és minden egyes alkotásnál újként vetődnek fel. Azok az intézmények, kezdeményezések, konferenciák és felsőoktatási intézmények, amelyek az elmúlt években ezeknek a problémáknak szentelték figyelmüket Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában (lásd:http://www.hartware-projekte.de/programm/inhalt/eulink.htm) fontos eredményeket értek el, de még mindig nagyon kevesen vannak. Továbbra is hiányzik egy folyamatos kommunikációs struktúra, akárcsak azok a minták, amelyek a kis költségvetésű intézetek számára is lehetővé teszik a médiaművészettel való foglalkozást. Mi több, a net és szoftver alapú művészet bemutatásának és megőrzésének kérdései még nemigen vonták magukra a kutatók figyelmét.”
– Ismert, hogy a karlsruhei ZKM médiaművészeti központtal szoros kapcsolatban állnak. Ez pontosan miben nyilvánul meg? S van-e más olyan külföldi intézmény, mellyel ilyen intenzív kapcsolatot tartanak?
– Körülbelül 30 külföldi, s közel hasonló számú hazai intézménnyel rendeztünk közös programokat, vettünk részt közös pályázatokban, rendeztünk közös kiállításokat, konferenciát, vagy egyéb művészeti programot. (http://www.c3.hu/c3/partners/index-hu.html )
– Újabban sokat hallani a C3 által szervezett, s már az előbb részben említett < Szabadfogású Számítógép Versenyről? Ez miből áll pontosan? Hogyan lehet ebben a témában versenyezni?
– A verseny célja, hogy új szellemű, alkotó számítógép használatra ösztönözze a fiatal, 19 év alatti korosztályt, és az iskolás keretektől független, egyéni alkotókedv számára megmérettetést, valamint nyilvános bemutatkozási alkalmat teremtsen.  A <19 Szabadfogású Számítógép verseny nem egy hagyományos tanulmányi verseny, itt a tárgyi tudásnál többet ér a leleményesség, annak megmutatása, hogy mi minden hasznos dologra lehet használni egy számítógépet.  A versenyen mindennel lehet pályázni, ami számítógéppel készült: lehet pl. játék, honlap, portál, szoftver, animáció vagy akár robot is, a lényeg, hogy a pályamű ötletes és újszerű legyen.  Az eddigi versenyek bebizonyították, hogy a 19 év alatti fiatalok között sokan vannak olyanok, akik kreatív módon használják a számítógépet, és remek, egyedi, gyakran a profikat is megszégyenítő dolgokat hoznak létre. (<19 Szabadfogású Számítógép Verseny: http://verseny.c3.hu/)
– Mik a további terveik, mind koncepcionálisan, mind a konkrét rendezvényeket illetően?
– Működő programjaink mint az exindex, a videóarchiválás, K+F projektek, webfejlesztés, a számítógépes verseny, archiválás új formáinak kialakítása, így a C3 Gyűjtemény átstrukturálása folyamatos feladatokat jelentenek. Továbbra is szolgáltatunk számos kulturális szervezet és művész számára ingyenesen webtárhelyet, gyakorlatilag a projekt igényeihez alkalmazkodva, vagyis a csúnya szóval: „kulturális tartalomipar” és a non-profit szféra lehetőségek szerinti támogatása máig megmaradt fontos célként, s a C3.hu kiterjesztésű e-mail címek mutatják, hányan használják még az első időszakban megteremtett, ma is működő mail-szolgáltatásunk. Természetesen új produkciók és kiállítások létrehozásával is foglalkozunk, a közeli jövőben a Kempelen – a történelem mellékszereplője című rendezvény lesz a legnagyobb szabású vállalkozás, 2007 tavaszán. K+F, tehát a kutatás és fejlesztés terén úgy érezzük, nem csupán sok-sok tennivalónk, de keresnivalónk is van, különösen fontosnak tartjuk a művészeti kutatás és fejlesztés támogatását és erősítését, részt veszünk egy konferencia szervezésében a Tudomány Ünnepe alkalmából, s rövidesen elindítjuk az ezzel kapcsolatos információkat gyűjtő és közreadó www.mkf.hu oldalakat.